Talált, süllyedt

Az én családom nem ismeri a tréfát. Ha arra célozgatok, hogy szeretnék konyhai  felszerelést, akkor megkapom.
A zsákmány:
- 11 darabos lábas szett, rozsdamentes acél, csillogó, fedős, olyan, mint egy zsoldos hadsereg.
- Sodrófa, innentől nem lesz derülés a follpackba csavart hajlakkon, mostantól egy csapágyas, forgó-pörgő műszerrel adok majd a tésztának.
- Edényfogó kesztyű, kettő is, mert ugye két oldalról kell fogni az edényt, amikor leforrázod magad.
- Tálaló tálca, mert tálca nélkül nem létezhet háztartás
- Kávé-szett: fahéjszóró, mintákkal, cukorszóró, kávéadagoló kanál. Formatervezett. A mintákról (szívecske, spirál) kifejezetten egy halálos dobócsillag jut eszembe.
- Nagymamám öröksége: salátacentrifuga (ilyet szerettem volna már), egy antik süteményes szett, egy kompótos szett, tucatnyi recept.

A tejszínhabon a cseresznye pedig:  kötény "I love Jamie Oliver" felirattal.
Ki sem teszem a lábam a konyhából, a sok-sok cucc barikádján hogyan fogok átmászni? 

Cheese mosoly

Igazi kihívás, mikor olyan embert próbálsz édességgel meglepni, aki a mindennapok során türtőzteti magát tőle. A hugocskám már csak ilyen, ebben a dologban sem hasonlítunk egymásra.
Valamivel mégis csak fel akartam köszönteni névnapja alkalmából.
Az ő gyengéje a Cserpes joghurt, és a sajt, a kettő pedig nagyszerűen kombinálható egy sajtkrém tortában.
Két doboz natúr Cserpes sajtkrémet kevertem össze 3 tojással, 15 dkg cukorral. Az egész dinamikáját pedig a cukrozott dió, a szerecsendió és a felesnyi vodka adta meg. Tényleg kell bele a szesz :D Az egészet össze kell keverni, szép csomómentes, ijesztően híg massza lesz belőle. 150 fokon 25 perc alatt kész az eredeti (kissé unalmas) recept szerint. Én kissé hosszabb időre, alacsonyabb hőfokra tettem, mert hamar barnul a teteje. Ami a titka, hogy nagyon lassan kell kihűlnie. Simán csak bent kell felejteni a sütőben. A melegben felpuffad a cucc, és ha szép fokozatosan hűl ki, akkor szebben sűrűsödik össze. Utána be lehet tenni a hűtőbe.
Az egész poénját az adta, hogy a vadonatúj, ikeát sütőformámat előtte persze nem próbáltam ki, s mikor ki akartam belőle szedni a tortát, döbbentem rá, hogy nem lehet kinyitni, így ki kell vágni belőle. Akinek vannak ilyen úri hiábavalóságai, mint sütőpapír, az ebben az esetben nagyszerűen tudja hasznosítani.

Jessz. Emiatt is ilyen a kép.
Alig győztem kivárni, hogy az ünnepelt megtalálja a hűtőben az őt éltető üzenet mellett.
Ti sem bírjátok kivárni, ha valakinek meglepetést készítetek? Én olyan gyakran elárulom magam.

Happiness cake for lonely girls

   Hosszú-hosszú kihagyás után újra jelentkezem. Ezzel a némasággal azt hiszem elvesztettünk pár olvasót lányok, mivel a legendás quiche receptet nem írtam meg, próbáljunk inkább a jelenre koncentrálni, s nem felhánytorgatni a múlt hiányosságait.
   A múltkori posztom is egy itthon töltött, "vackolj belém" este után született. Már csak az is alátámasztja az ilyen esték létjogosultságát, hogy utána van kedvem írni.
   Szerintem egy új lakás életében vannak fordulópontok. Az első házibuli, az első robbanás a konyhában, az első veszekedésből törés-zúzás és az első forralt bor főzés. A házibuli nagyszerű volt és szomszédkímélő, robbantani még nem robbantottam, csak habparty volt a mosogatógép miatt. A törés-zúzás egyenlőre még nem fordult elő, viszont elérkezett az idő, hogy a Viola is megtelítődjön legendás forralt borom illatával.
Nem alaptanul vagyok büszke a forralt boromra, a receptet viszont még nem írhatom lesz, mert nemsokára lesz egy megmérettetés, amin bizonyíthatok és addig titokban kell tartanom. A forralt bor jól megalapozott egy remek, csajos, beszélgetős, fura fiúkkal találkozós, bulizós estét.

   Másnap azon gondolkodtam, hogy mi legyen a maradék forralt bor gyümölccsel és azzal a fél pohárral, ami megmaradt. (meginni/enni magában nem tudtam, mert természetesen másnapos voltam). Eszembe jutott az egyik kedvenc Anya desszertem. Szerintem mindenkinek van Anya-desszertje, amit csak az ő édesanyja tud úgy elkészíteni, hogy az az élvezetek csúcsát okozza. Ilyen az én anyám rakott keksze.
Most úgy készítettem el, hogy egy tányér alját lefedtem háztartási keksszel, s ezt meglocsoltam a meglangyosított maradék forralt borral, hogy megpuhuljon a keksz. Megszórtam a feldarabolt forralt bor gyümölccsel, majd nyakon öntöttem étcsokis pudinggal, még forrón.
Egy hatalmas tányér gyönyörűség keletkezett ebből, ami édes, pikáns, boldogsággal és elégedettséggel tölt el. Kiváló kísérője romantikus filmeknek, mint a Remember me-nek.

                                         (ez a blog első képe, amit Canon Marcival készítettem)

   Amiért nem forralt boros rakott keksz lett a neve, hanem a címben lévő hangzatos, annak története van.
Azt hiszem nagyjából minden huszonpár éves ember elmondhatja magáról, hogy egyszer már összetörték a szívét. Nem pusztán elhagyták, szakítottak vele, hanem igazán a szenvedés mélyére taszították. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat egészen pici gyereknek, akiért nem jönnek az oviba a szülei.
Mikor pici gyerekek vagyunk, az anya desszertje nyugtat meg minket, ad egy kis reményt arra, hogy egyszer majd lesz valaki, aki szeret minket, gondoskodik rólunk és nem tör össze minket soha többé.

Happiness cake for lonely girls, Bármikor megcsinálom nektek, ha szükségetek van rá.

Rakott krumpli kicsit másképp

Cukorborsó még mindig betegeskedik. Nagyon szereti a rakott krumplit, de mivel ő nagyon finomat csinál, nem akartam csalódást okozni az enyémmel, így találtam rá egy nagyon érdekesnek ígérkező variációra. El is szaladtam a boltba, megvettem a hozzávalókat és nekikezdtem. 1 kg burgonyát megfőztem héjában. Ez eddig nem is olyan nagy dolog, de a mi zseniális "tűzhelyünkön" csak most jött a neheze, mivel egyszerre csak egy főzőfelületet v.a sütőt lehet használni, kettőt egyszerre már nem... Szóval miután megfőtt a krumpli felaprítottam egy hagymát, megpároltam, szórtam rá egy kis lisztet. Forraltam 3 dl vizet, beledobtam egy leveskockát, elkevertem és hozzáöntöttem a hagymához. 2 dl tejfölt, borsot és egy csokor apróra vágott petrezselymet adtam még hozzá. Felforraltam, nagy levegőt vettem, kerestem egy megfelelő edényt,megpároltam kb. 200 g gombát, szórtam rá egy kis friss rozmaringot az íróasztalomon lévő "kertemből" és voila már csak össze kellett állítanom egy jénai tálban az ételt.

Kitérő: ahogy írtam ezeket a sorokat elgondolkodtam, hogy mi is az a jénai tál, mivel én minden tűzálló tálat annak hívok. És tessék: marketing órán ezerszer hallott jelenség, amikor egy adott termék márkaneve az összes hasonló termék nevévé válik. Elcsépelt példa a cellux és xerox. Nem azt mondják, csinálnak egy másolatot, hanem egy xeroxot. Így van ez a jénai tállal is, ugynis 1920-as években "Jenaer Glas" márkanév alatt került forgalomba a tűzálló üvegedény, azóta hívják és hívom én is a tűzálló tálakat jénai tálnak.

Szóval ott tartottam, hogy a tál aljára rétegeztem a felkarikázott burgonyát, ráöntöttem a gombát, két almát felszeleteltem, azt is ráfektettem és a tetejét befedtem egy újabb krumpliréteggel. Rácsorgatom a mártást, gyönyörködtem egy kicsit a művemben, majd egy órán keresztül sütöttem. Miután kivettem nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg mielőtt Cukorborsó hazaér!Isteni lett!A gomba,az alma, a borgonya és az öntet..A rozmaring, a petrezselyem és a bors...Jó étvágyat mindenkinek!

Vasárnap

Imádom az őszt, a sült tököt, a csípős, de nem túl hideg őszi időjárást, a napsugarakat, amik felmelegítik a nyakig bebugyolált város lakókat. Ez a nap egy igazi őszi nap volt.

Cukorborsó hozott reggelit a házunk mellett lévő Fornettiből, nekem most a pizzás twister a kedvencem. Reggeli után elhatároztuk, hogy elmegyünk a Kogart Házba és megnézzük a San Franciscótól Woodstock-ig c. kiállítást. Úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk, ami nagyszerű ötletnek bizonyult, mert belefutottunk az Erszébetvárosi Búcsúba, hallgattunk egy kis cigány muzsikát, Cukorborsó pedig fertőtlenítette a torkát egy kis Panyolai körte pálinkával. Én is megkóstoltam, és annak ellenére, hogy 50 % volt, azt kell mondjam kellemes, gyümölcsös íze volt.Megnéztük a kiállítást, 1500 Ft a belépő, 750 Ft a diák(szerintem abszolút megéri). Már a bejárat előtt egy Woodstock Mercedes busz áll,amivel előszeretettel pózolnak a külföldi turisták és jól előre vetíti a kiállítást. Láttunk többek között fellépőruhákat, dedikált gitárokat, rengeteg plakátot és a zenének köszönhetően már majdhogynem elhittem, hogy ha kilépek az ajtón San Fransiscoban leszek és nem Budapesten.

Azért örülök, hogy Budapesten vagyunk, mert folytatódhatott az őszi nap, amit kicsit beárnyékolt az, hogy Cukorborsón egyre jobban mutatkoztak a megfázás jelei. Még beültünk egy kávézóba az Andrássyn. Eco Cafe a neve, nemrég nyílt és szuper hangulatos. A kiszolgálás nem mondható pörgősnek, de napsütésben, fehér asztaloknál elfogyasztott, kimondottan finom cappuccino kárpótolt minket. Itthon csak be kellett dobnom a sütőbe a reggel már elkészített töltött csirkét, ami egy nagyon egyszerű étel, nagymamám receptje alapján így készül. Íme:

Beáztatok négy zsemlét vízbe, kifacsarom őket, hozzáadok 2 tojást, sót, borsot, majorannát, fél fej hagymát és petrezselymet. Betöltöm a csirkecombok bőre alá(jelen esetben 8 alsócomb). Azt nem tudom megmondani hány percig kell sütni, mert a sütőnk egy katasztrófa. Akkor van kész, ha nem véres a csontnál a hús.

Este elvégeztük állampolgári kötelességünket és kitöltöttünk a népszámláló kérdőívet a neten. Egy kis édesség gyanánt és az őszi nap megkoronázásaként sütöttem mézes, fahéjas almát, aminek az illata még most is belengi a lakást.

Hasonló őszi napokat mindenkinek!!

Evening Cup

Azt hiszem lassan már mindent kihozok fél liter tejből, amit csak lehet. Már szólt egy bejegyzés egy évvel ezelőtt a "jutalombögréről". Eltelt egy év, s én újra a bögrénél tartok, mert még a dugipuding is elfogyott itthon. Lemondtam az összes programom mára, szalonnázást, elektronikus dühöngést, inkább felforraltam fél liter tejet szegfűszeggel, fahéjjal, a végén tettem bele barna cukrot, megnyújtottam hozzá egy gyertyát, s néztem ahogy gőzölög.
Azon gondolkodtam, hogy számomra gáz-e ez az este. A pizsi, a lányos sorozat és az órakattogás. Mit gondolt volna erről egy évvel ezelőtti magam, s mit fog egy évvel ezutáni énem gondolni erről? Fura.
Nem hinném, hogy tudtam volna ma máshol lenni, mint a meleg, ízes tej mellett. Néha az a legnehezebb, hogy megengedjük saját magunknak azt, hogy olyanok legyünk, mint ami szöges ellentéte annak, amit jól esik gondolni magunkról. S hogy rossz érzésektől csak egy meleg bögre, ízes tej tud megmenteni minket. 

Ősz

Kedves mindenki!

Én is visszatértem, egy kis őszi befőzéses, zöldséges, pestós bejegyzéssel. Mivel összeköltöztem Cukorborsóval, én lettem a lakás egyedüli úrnője, én vezetem a háztartást, és én főzök gyakrabban, de azért a ház ura is kiveszi a részét.

Az új lakásunk nagyon szuper, de a konyha egyetlen hatalmas hátránya egy ezer éves villannyal üzemelő, két főzőlappal és egy kis sütő résszel megáldott valami. Kb. megőszülök, mire bemelegszik, de türelem rózsát terem, és amíg nem találok munkát időm is van, így nem dühöngök annyira.

A piacra is volt időm kimenni, az alagsorban bolyongtam egyet a fűszeres üzletben, ami tudom hülyén hangzik, de teljesen elvarázsolt. Imádok utazni és mindenféle kultúrát megismerni és számomra ez a bolt egy utazás volt. Spéci edényeket, wokokat, és mindenféle ázsiai, európai, mediterrán cuccot lehet kapni. Én fenyőmagért mentem, ami egy fél vagyonba kerül, de kevés is elég belőle, így megéri beruházni.

Aztán a csarnokban is bolyongtam egyet. 98 forintos kiló áron vettem 4 kiló paradicsomot, zellerszárat és egy kaliforniai paprikát, kölcsönkértem egy botmixert és nekiálltam a házi ketchup készítésnek, ami régi nagy álmom volt, mivel egyik gyengém a ketchup, de azért abból is a házi az igazi.

Íme a hozzávalók garmadája:

• 
  
• 3 kg paradicsom
• 1 nagy fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 közepes piros húsú kaliforniai paprika
• 3 babérlevél
• 1 teáskanál oregánó
• 1 teáskanál bazsalikom
• 1 teáskanál kakukkfű
• 5 szem szegfűszeg
• 1 teáskanál fehérbors
• 3 evőkanál só
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz
• 2 szál zellerlevél
• 1 csomag befőtt tartósíó
• 
  
• Hát belátom, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet, de neki láttam. Gerezdekre felvágtam a paradicsomot és a szegfűszeggel addig főztem, amíg nagyjából meg nem puhult. Nagyon kellemes szegfűszeg illat lengte be a lakást. Most jött volna a feketeleves, a paszírozás, de nekem nincs rendes szűrőm, csak egy törött fülű tészta szűrőm, ezért csaltam, botmixerrel leturmixoltam(kihalásztam a szegfűszegeket előtte). Egy másik edényben összeturmixoltam a paprikát, a hagymát és a fokhagymát. Hozzá adtam a paradicsomhoz a fűszerekkel együttm beledobtam két szál zellerlevelet és a babérleveleket. Kb. egy órán keresztül főztem a bájitalt, majd kiszedtem a zellert ésa babérlevelet, még egyszer átturmixoltam, majd beleöntöttem 3/4 zacskó befőtt tartósítót. Ezuttán is főztem még egy jó darabig(az én két kis főzőlapom nem releváns, ezért nem is írok perceket) mondjuk úgy, amíg besűrűsödött, majd mindenféle jól zárható üvegekbe adagoltam a ketchupomat. Fejtetőreállítottam őket a vákum miatt és hagytam kihűlni. Ma már lakmároztunkbelőle, Cukorborsó azt mondta, hogy olyan jó lett, nem tudja megállni ne egyen még pár kanállal, csak üresen sültkrumpli nélkül, ami elég nagy dicséret, legalább is én annak veszem :)
• 
  
• Zellerkrémleves
• 
  
• Mivel egy egész köteg zellerszárat vettem, és alig használtam fel belőle, ma összeütöttem egy zellerkrémlevest. Köménymagot megpirítottam, rászórtam a felaprított zellert, egy nagyobb burgonyát, felengedtem vízzel, beledobtam egy leveskockát, majd amikor már megpuhult nagyjából minden összeturmixoltam és még pár percig főztem. Gyors, finom, egészséges és olcsó. Nem kell hozzá tej, tejföl, ha kömény van otthon, bármikor elkészíthető.
• 
  
• A zöld krém: ruccola pesto. Vasárnap vendégségben voltunk Cukorborsó rokonainál, ahol isteni pestós lakomát kaptunk. Elhatároztam, hogy én is kipróbálom a ruccolás változatot. Egy doboz ruccolát, 10-20 szem pirított fenyőmagot, citromlevet, sót és 2 gerezd fokhagymát, valamint olívaolajat összeturmixoltam. Eszméletlenül erőteljes volt a fokhagyma íze, jó tanulópénz volt, bőven elég egy gerezd is. Ma vettem még egy doboz ruccolát, azt is belepaszíroztam, így már sokkal lágyabb lett az íze.
• 
  
• Bruschetta
• 
  
• Végezetül a maradék paradicsomot, bazsalikomot, ,sót és borsot , összepépesítettem, majd üvegbe adagoltam.Pirítósra kenve kiváló bruschetta feltét lett belőle.
• 
  
• Majdnem elfelejtettem, a kis rudacskát megnevezni: fűszervaj névre hallgat,ha még valaki nem jött volna rá. A Csarnokban sikerült hozzájutnom nagyon a vajhoz, golyó kiszerelésben,jó áron. Vettem hármat, villával felhabosítottam, belekevertem egy csokor petrezselymet, fél lime levét, sót, egy gerezd reszelt fokhagymát, bazsalikomot, majd betekertem egy darab fóliával jó szorosan. Mélyhűtőben állt egy ideig. Lehet ott is tartani, de én rendes hűtőben tárolom, mert így könyebb bánni vele, ha kiveszem. Azonban ha húsok ízesítéséhez használjuk, jobb a mélyhűtőből elővenni és úgy a sütőbe rakni.
• 
  
• Azt hiszem mára ennyi, bocsánat a hosszú bejegyzésért, de sok minden történt, muszáj pótolni.
• 
  
• Szép estét, turmixolásra fel!!!!

Szkafander és Fakanál

      A nyári események meggyőztek arról, hogy nemcsak a bovdent, az acélt emésztem fel, hanem a saját csontjaimat is. Sajnos az orvosok nem tudták összehegeszteni vagy kicserélni a bokám, mint a bicikli szervizben a kormányom, így nincs mit tenni, ki kell várni a csontnövéshez szükséges 6 hetet, amíg a természet összehegeszt magától. 3 hétig egy szép fehér csizmát hordtam, amit újabb 3 hétre a bokamerevítők Jaguárjára cseréltem, ami nagyon komfortos és hasznos, ám mégsem tudok lábra állni tőle. Maradt a mankózás és a féllábon ugrálás, ami eléggé hátráltatja az ember lányát a konyhában. A kötelező nyugalom során recepteket böngészek, így élve ki a  főzés iránti vágyaim. Egy előnye van, hogy legalább ez a mód nem hizlal. :)  Szakácskönyveket olvasgatok, illetve NoSalty-függő lettem, egy-egy hozzávaló nyomán újabb és újabb receptekre bukkanok, s addig olvasom, amíg meg nem kordul a gyomrom. Lehet regisztrálni, saját szakácskönyvet gyűjteni, nagyon mókás és időrabló tevékenység.
A csizma hetek ideje alatt az az ötletem támadt, hogy a lakásunk történeteit rögzíteni kellene. Így csináltam egy szép kis könyvecskét, ami a Viola Vendégkönyv címet viseli. Az elhatározás szerint leírom bele a recepteket, amiket főztem, készítettem, s jönnek a kis barátok, akikkel megesszük, s utána mindenféléket irogatunk. :)
Amíg nem tudok lábra állni és főzni, marad az ábrándozás és a tervezgetés. Illetve a vitaminok.

(Aki nem látta, mindenképp nézze meg a Szkafander és Pillangó című filmet)

Újjászületés

Kedves Ismerős-Ismeretlen Olvasóink!

Az egy évig tartó együttélés után, négyen négyfelé költöztünk, van, aki vissza a családi fészekbe, van aki pedig saját szerelmi fészkét csinosítgatja. A kapcsolat nem szakadt meg köztünk, most sorra járjuk a lakásavató mulatságokat, s bűvöljük el egymást főztünkkel.
A blogunk a mozgalmas tavasz miatt kissé háttérbe szorult és elsorvadt szegény.
Mostantól viszont, mint főnixmadár feltámad és át is alakul újjászületése során.
Ezentúl a négy lány négy különböző konyhából ír majd, mégis egyként sóhajt majd fel a finom vacsora, ebéd, nassolás után, így a Sospiro del Cuoco egy egész marad.
Hiszen az anyag nem tűnik el, csak átalakul, s az egész több, mint a részek összege. :)
Lányok, főzésre fel!

Utolsó főzés

Azt utóbbi időben, bár főztünk, nem írtuk le ide. Mindannyiunk élete teljesebbé vált, a blog kiesett így.
A következő szeptembert négyen négy különböző helyen kezdjük, külön költözünk. Ahogy Beck Zoli is megénekli, csak a tévében laknak együtt sokáig a jó barátok.
Búcsút vettünk a Villányi úttól, a szembe pékség meggyes csigafánkjától. Ezentúl mások fognak hódolni a főzés művészetének a konyhánkban, mi is másutt főzünk majd. Magunknak, másoknak, egy másiknak.Továbbra is szeretettel és szenvedéllyel.
Köszönjünk mindenkinek, aki követte főzéseink történetét.
Egyetek sokat és élvezzétek!

Puszik

Elégedettség csőben sütve

   Mostanában úgy alakult, hogy nem tudtam enni. Vagy időm nem volt rá, vagy kedvem, kimaradt az a szertartás, ahogy a nyugodt ember leül az asztalhoz. Szép teríték, lassú evés, ízek és harmónia, utána kávé. Az elmúlt héten mindig akkor ettem, amikor már kényszerítő erejű volt az éhségem. Ez jót tett az alakomnak :), de elmaradt az elégedettség érzése.

   A vasárnapomat arra szántam, hogy megadjam magamnak a rendes meleg ebédet, egész délután főztem. Ébredés után elmentem a boltba, megvettem mindent, brokkolit, csirkét, egy üveg bort, szerecsendiót. A csőben sült brokkolinak úgy láttam neki, hogy megtisztítottam a csirkemellet, sütöttem fokhagymás olívaolajon, alaposan megfűszereztem kakukkfűvel, rozmaringgal, fehér borral pároltam egy ideig. Közben megmostam, rózsáira szedtem a brokkolit, 10 percre lobogó sós vízbe dobtam. Megpirult a csirke, belefektettem a brokkolik közé, majd következett a kihívás. Eddig egy elég szokásos kaja, amit már többször csináltam, az újítás benne a besamel. Eddig azt hittem, hogy ez egy nagyon furfangos mártás, most kiderült, hogy még én is meg tudom csinálni, s valami hihetetlen íze lett a szerecsendiótól és a mustártól. Ez a sok finomság összesült a tepsiben, s ott rejtezett az olvadt sajt alatt. Mikor elkészült, megterítettem, öntöttem hozzá egy pohár bort, s lassan ettem meg, minden egyes ízt elraktározva, hogy hétköznap, amikor úgy gondolom, hogy csak fehérjét, szénhidrátot és zsírt fogyasztok akkor is, tudjak arra gondolni, hogy az étel több, mint kémia. A főzés, az evés és a pihenés utána, nemcsak test fenntartó, hanem lélekemelő dolog is.

Tavasz

Végre kisütött a nap, előszedtük a bicajokat, és irány a Csarnok. Mindenkire ráfér ilyenkor egy jó kis tisztítókúra, hát még rám.

Vettem fél kiló spenótot, egy kiló céklát, mandarint és lila jégsalátát. Egy ezresnél kevesebb költöttem és fenséges salikat készítettem belőlük.

A céklát megsütöttem a sütőben(tepsi aljára egy kis vizet engedtem, abba ültettem bele a céklákat), meghámoztam, kockára vágtam, meglocsoltam olívaolajjal, ráreszeltem 3 gerezd fokhagymát, megsóztam és megborsoztam. A hűtőben összeért és nagyon jó kis feltét kerekedett belőle. A salátát és a spenót leveleket a tányér aljára fektettem, ráhalmoztam egy kis céklát, mozzarellát, retekcsírát, majd meglocsoltam olívaolajjal, sűrített balzsamecettel és jóízűen megettem. Jól laktam tőle és nagyon jó érzés volt, hogy ennyit tettem az egészségemért:)

Amúgy a céklában számos vitamin és ásványi anyag van, gazdag kálciumban, káliumban vasban, A-,B-,C vitaminban, vérképző hatású, tisztítja a májat és javítja a közérzetet. Szóval emberek céklára fel!

Egy kis kínai

Anyuval imádjuk a kínai kaját, gimis voltam amikor a városunkban megnyílt az első gyors étterem.Mi egyből ott termettünk, végig kóstoltunk mindent és utána rendszeresen visszajáró vendégek lettünk. Megpróbáltuk otthon reprodukálni az ételeket, a rántott banán egész jól sikerült, de az én nagy kedvencem az üvegtészta saláta. Egyik este meg is csináltam, íme a recept:

1 csomag üvegtészta

2 gerezd apróra vágott fokhagyma

ízlés szerint csili

ecet

cukor

csíkokra vágott uborka és\vagy répa

Én meg szoktam főzni az üvegtésztát, de van aki csak beáztatja meleg vízben, kinek hogy jön be jobban, milyen ételt készít belőle. Pár perc alatt megfől, leszűröm, hozzáadom a zöldségeket, a fokhagymát és az apróra vágott csilit. Amíg lobog a vízben a tészta kikeverek egy ecetes salátaöntetet, amit a nagymamám az uborkasalátához, káposztasalátához, stb. használ. 2 evőkanál cukorra annyi ecetet kell önteni, hogy ellepje és felengedni egy kis vízzel. Nem árt kevergetni egy kicsit, hogy a cukor felolvadjon. Ha kész ráöntöm a tésztára és voilá:

Én magában ettem meg ezt a tálat vacsira, de köretnek is szuper húsok mellé. Kínában biztos nem aratna nagy sikert, de én nagyon szeretem :)

Rockabilly Tortilla

Ma nagyon rock 'n' roll hangulatban voltam, s azt hallgattam, hogy "szólj rám, ha hangosan énekelek". Már a múlt héten elhatároztam, hogy egyik nap tortillát fogok csinálni, ma meg is valósítottam, annyira vitt a lendület. A tortillán nem azt a vékony, palacsintaszerűt kell érteni ebben az esetben, hanem egy tojáslepényt. Tisztítottam egy kicsi meg egy normál fej hagymát, ezt olajon megpirítottam, erre kockára vágott krumplit dobtam, s sütöttem vagy 10 percig, ameddig a krumpli igényelte. Hozzáadtam két csokor friss petrezselymet is. Közben felvertem 4 tojást, beleöntöttem a serpenyőbe, majd mikor úgy tűnt, hogy megsült az alja, egy kerek vágódeszkával lefedtem (ez pont akkora, mint a serpenyő), kiborítottam, majd belecsúsztattam, így megfordult az egész, s megsült a másik fele is. Holnap ezt viszem magammal a suliba, adok belőle mindenkinek, aki eddig megszánt az ebédjével. :) Ez a dal inspirált: http://www.youtube.com/watch?v=O42lvTAfGsk

A hétvége reggelije

Szerintem már mindannyian találkoztatok valahol egy dietetikussal, hozzáértővel, aki arról győzködött, hogy a reggeli milyen fontos étkezés. Reggeli nélkül nekem abszolút nem indul be a szervezetem, s szeretem azt a szertartásosságot, amivel elfogyasztom. A rituáléhoz hozzátartozik az e-mail nézés evés közben és a kávézás az ablakon kibámulva. Ilyenkor átgondolom, hogy mi vár rám az nap, hogy érzem magam és hogy érzi magát a világ. A reggelizésben vannak korszakaim, viszonylag hosszú ideig ugyanazt eszem, hónapokon keresztül is akár. Volt már párizsis kenyeres, meleg müzlis, folyadékos (kávé, tea, narancslé, tej) korszakom, most éppen a májkrémes van soron.
A mai májkrémes kenyér abban különbözött egy hétköznapitól, hogy volt időm limonádét és salátát készíteni hozzá. A limonádét már ismeritek, a saláta pedig egyszerűen paradicsomból és uborkából állt. Az e-mail olvasás a reggeli készítés idejére csúszott, majd kb. 10 percet kerestem az uborkát, mire eszembe jutott, hogy a számítógép mellett hagytam. Látjátok mennyire fontos az első kávé :) Miután megkerestem a lakásban a széthordott zöldségeket, felaprítottam mindet, olaj, só, bors, bazsalikom, balzsamecet, s hagytam állni kicsit. A kenyérszeleteket megkentem vastagon májkrémmel, találtam egy elfeledett sajtcikket is a hűtőben, így sajtdarabok is kerültek rá, majd a salátát a tetejére halmoztam.

Ez a szombati reggeli egy ünnep lett a reggeli által, s teljes lelki harmóniában telt ez a nap.

Lusta vendéglátó vacsorája bor mellé

Áthívtam egyik este egy rég nem látott barátom, hogy megnézhesse a blog díszletét. Ha már szóba jött a főzési szenvedélyem, akkor mindenképp vacsimeghívás lesz a baráti csevegésből. Először ígértem fűt-fát-húst, végül az kerekedett belőle, amit én egyszerűsége miatt szeretek. 
A vacsi központjába egy üveg badacsonyi chardonnay került, mert szép emlékek kötnek a balatoni tájhoz, a bortúrákhoz. Első körben paradicsomsaláta került mellé, bazsalikomosan, sósan, olajosan, olajbogyóval megbolondítva. A második körben füstölt sajtot, trappistát, almát kockáztam fel együtt.
Alig vártam már a vendég érkezését, úgy gondoltam, hogy egy pohár bort nagyszerűen kiegészítenek az előbbiek.

Bele sem tudtam gondolni, hogy másnak másmilyen ízlése is lehet ezzel kapcsolatban. Nagyokat hümmögetve élveztem az ízeket, s egyszer csak arra eszméltem, hogy egymagam elfogyasztottam mindennek a felét, a másik fél pedig az első kortyánál, falatjánál tartott.

Úgy tűnik, hogy az ételek terén különösen érvényesül a "Mindenki magából indul ki" szabály, amin nagyon nehéz túltennem magam. Végül eszembe jutott, hogy nem szeretem a mézet, a mákot, a gombát, amit sokan mások tartanak furcsának, így megvigasztalódtam, hogy nem a menü volt rossz. Legközelebb tájékozódom előre ha másnak készítek valamit, hogy ő mit szeret, s mit nem.

Nektek mi az a hozzávaló, amihez kellemetlen élmények fűznek, s már soha többé nem tudnátok ránézni sem?

DZSÚZDA

    A limonádés karrierem a kollégiumban kezdődött. Az ivóvíz iszonyatosan rosszízű volt, többek szerint egérszagú (bár én nem tudom, hogy az milyen). Több hektoliter tea elfogyasztásával túléltük a telet, de egy idő után más ízekre vágytunk.
    A limonádé tűnt a legpraktikusabbnak, mivel olcsó, ha már eleget csináltunk, akkor arányait is érezzük. Így épült be a limonádé a mindennapokba. Sok-sok változatban készült már. Az egyik legelfajzottabb az sűrített citromleves,édesítőszeres volt. Küzdöttem vele sokáig, hogy megszeressem, de a kemikáliák nem tudtak győzni a természetes citrom és cukor ellen. Szegény apám majdnem szélütést kapott az édesítőszer láttán, hiszen ő évekig termelte a cukorrépát.
    Mostanra kialakult a standard limonádém. Egy kancsó aljára érzéssel öntök cukrot, csavarok rá citromlét, annyit hogy elfedje, illetve egy picit többet. Narancsot is passzírozok rá. Régebben még szofisztikált voltam, citromcsavarót használtam, de ma már kézzel nyomkodom ki az életet a citromból, narancsból. Felszelek egy narancsot, egész kicsikre és héjastól megy bele a kancsóba. A burzsoá változatba buborékos ásványvizet töltök, a hétköznapiba csapvizet.

    A limonádéval kapcsolatban szerencsés az, aki nem iszik meg belőle egy litert egy óra alatt (mint én), hiszen ha áll egy kicsit, oldódik a cukor, a narancs íze, sokkal finomabb, karakteresebb. Kézzel, ízlésesebben kanállal ki lehet halászni belőle a narancsdarabokat. Szép sárga, úszik benne a gyümölcshús, frissítő és imádnivaló.Ezt nem csak én állítom, mások is imádják a limonádém. :D
    A mai limonádét egy barátnőmnek ajánlom, aki itt alszik ma nálunk (itthon, vidéken). Ő cukrásznak készül, s számomra az a nagy B-terv, hogy ha nem jön be az élet a szakmámban, akkor betársulok mellé a cukrászdájába, s lesz egy standom , ahol egész nap limonádét készítek vagy 10 félét. A stand neve pedig DZSÚZDA lesz.

Vasárnapi estebéd

Még elég sok maradt a Madridból hozott sonkából, kinéztem hozzá egy receptet, így a sonka se ment kárba és egy isteni vasárnapi ebéd kerekedett belőle.

Fél kiló csirkemellet beirdaltam és belemasszíroztam egy doboz vajkrémbe kevert bazsalikomot, majd körbetekertem a sonkával. Kivajazott tepsibe fektettem a filéket és előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Utána mellédobtam 2 nagy, gerezdekre vágott paradicsomot. Még 10 percig süldögéltek egymás mellett a hús és a paradicsom. Én rizzsel tálaltam, mivel a boltban a kasszánál nem ismerte fel a gép a steakburgonya vonalkódját....

Igazából párolt zöldségekkel és cukkini körettel lenne igazi ez az étel, de nem is tudom mit panaszkodok, hiszen így is istenien sikerült.

Spenótos, gombás sült tészta

Ez az egyik kedvencem, otthon, Szombathelyen nagyon sokszor készítettem el, és még az öcsém is imádja, aki inkább húsevő és nem rajong a spenótért. Elkészítettem már egy nagyon kedves barátnőm WELCOME HOME vacsijára, most pedig egy gyertyafényes vacsi

apropójából.

Egy mirelit spenótpürét felolvasztok, fokhagymával, sóval, borssal meghintve megfőzöm egy kicsit.Persze, ha van friss spenót még jobb, de ilyenkor télen elég nehéz kifogni. A másik edényben apróra vágott hagymát megpirítok, rászórom a gombát, megvárom míg levet ereszt, megsózom, borsozom, majd ráöntök annyi tejszínt, hogy éppen ellepje.Addig forralom, amíg besűrűsödik Közben kifőzök egy zacskó spagettit. A tepsit kikenem egy kis olívaolajjal, az aljára halmozom a tészta felét, majd a spenótot, majd a tejszínes gombát, a tetejére a maradék tésztát, és végül megszórom sajttal.

Jólbevált Fokhagyma

Fokhagymakrémleves. Mi más lehetne debütálásom tárgya? Hiszen a kedvencem, és eléggé kipróbált recept. Távoli honba szakadt barátnőmnek is ajánlom, már ha a "család" megeszi a fokhagymát...



Szóval kerestem egy teflonbevonatú lábast, ebben nehezebben ég le. Megpucoltam 12 gerezd fokhagymát, kinyomtam fokhagymanyomón (ha nincs - pl: koli, albérlet - megteszi a sajtreszelő, vagy egy kés is:). Igazi hazai sonkát apróra vágtam, ízlés szerinti mennyiséget, megsütöttem picit, majd jöhet a fokhagyma, amit 2-3 evőkanál olívaolaj hozzáadásával pirítottam meg. Hozzáadtam 2-3 evőkanál lisztet. Ez a legnehezebb rész, ugyanis nagyon ügyesnek kell lenni, hogy ne csomósodjon... (Én kivételesen az voltam:) Ezután hozzáöntöttem fél liter erőlevest (egyszerűség kedvéért: erőleves kockát fél liter vízben felforraltam), 3 dl tejet, hozzáadtam sót, borsot. A sóval vigyázni kell, a sonka miatt, én rendszerint elsózom... Beletettem még sajtdarabkákat, ami elolvadt benne, isteni! Tálaláskor még reszeltem rá sajtot, pirítottam kenyeret hozzá, és kész is! Ne mondjátok, hogy nem egyszerű! Egy jó tanács: ezután randira menni nem ajánlott... Jó étvágyat hozzá!

Spanyol kalandok

Tegnap értem haza Madridból, egy nagyon jó barátnőmet látogattam meg és teljesen beleszerettem a spanyol ételekbe és étkezési szokásokba.

A spanyolok teljesen más időpontokban esznek, mint mi.Reggelire csak valami könnyűt fogyasztanak, ha egyáltalán felébrednek. 11-kor megtelnek a bárok falatozó emberekkel. Ilyenkor általában sört isznak és tapast esznek. A tapast alkohol mellé fogyasztják, olyasmi, mint Olaszországban az antipasto. A tapasok lehetnek egyszerű ételek, mint a tortilla, olajbogyó, mandula vagy halszelet, de kérhetünk töltött padlizsánt, polipkarikákat vagy amit éppen az adott helyen kínálnak. A 'tapa' szó jelentése fedő, a 19. századi Andalúziából származik, eredetileg füstölt sonkát vagy kolbászt jelentett, amit a sherrys pohár tetején szolgáltak fel. Én kb. 10- kor keltem fel és 11-kor ettem egy hatalmas kalamári szendvicset, ami úgy eltelített, hogy órákig ételre se tudtam gondolni.

A boltok 13-17 óráig zárva tartanak, a spanyolok ebben az időintervallumban ebédelnek, de inkább 15-16 óra körül. Én a paellat kóstoltam meg, ami lényegében rizottó szerű rizs tengergyümölcseivel és más húsokkal. Én Segoviában ettem 7,5 euróért, de Madridban 10 euró alatt nem lehet találni. Nem feltétlenül függ a minőség az ártól, de egy drágább étteremben biztosabbak lehetünk abban, hogy friss rákocskák kerülnek elénk az asztalra. Az éttermeknek általában van napi ajánlata 10-12 euróért(menú del día), ami tartalmaz egy előételt, főételt, desszertet és egy pohár üdítőt vagy bort, valamint azoknak akik szeretnék kipróbálni több spanyol ételt egyszerre, jó választás a menú de degustacion, ami kb. 20-30 euró körül van, de rengeteg ételt lehet megkóstolni.

Vacsorázni 11 előtt nem indulnak el a spanyolok , az én gyomrom nem is bírja ezt a késői étkezést,de szerencsére a 8-9 óra körüli tapas körút megmentett az éhhaláltól és a késői vacsitól. Először a Museo de Jamónba(Sonka Múzeuma) tértünk be, ami egy franchise szerű hely, jellegzetes spanyol ételekkel. Én legtöbbször citromos sört(1euró) ittam és croissant ettem sonkával és sajttal(1 euró). Isteni volt. Már maga a hely is kaotikus, este hatalmas tömegek ácsorognak a fél kör alakú pultnál, mindenki állva eszik, a pincérek átordibálnak a tömegen,disznólábak lógnak a plafonról, nagyon jó kis hely, de azoknak nem ajánlom akik, nem szeretik a pörgést és azt, hogy állva kell enni.Ha csak egy sört vagy egy pohár bort kértünk, kaptunk mellé kolbászkarikákat és kenyeret. Mi csak croissant ettünk, de van aki egy egész csirkecombot majszolt sült krumplival lassan, komótosan a pultnál.

Ezután átmentünk egy Patatas Bravas nevű helyre, ahol szintén akkora volt a tömeg, hogy addig nem szolgáltak ki minket, amíg nem szereztünk magunknak egy legalább 10 cm hosszú pultot, ahova letehetik elénk az ételt. Polipkarikás(calamares) szendvicset ettünk és patatas bravast, ami olajban kisütött felkockázott burgonya csípős paradicsomos szósszal. Másik híres öntet az aioli, ami fokhagymás majonézes szósz, én a garnélás szendvicsemhez kaptam ilyet, az is isteni volt. Egyszerű, de nagyszerű, ahogy a legtöbb spanyol étel. Utána érdemes beülni sangriázni, vagy megvárni amíg leszólítanak az utcán és elkísérnek egy bárba, ahol az első kör sangria vagy sör ingyenes és utána, ha tetszik a hely maradhatsz, de ha nem el is mehetsz minden következmény nélkül.

Utolsó nap reggel korábban keltünk és elmentünk reggelizni. Mediterraneot ettünk, ami lényegébe pirított kenyér, ami mellé egy paradicsomos, fokhagymás, bazsalikomos pürét és olívaolajat szolgálnak fel.

Összességében szerintem sokat tanulhatnánk a spanyoloktól, akik egyszerű ételeket esznek, jóízűen és hatalmas társaságban.

Érdemes megkóstolni az édességeket is. Szinte minden sarkon van egy csokoládékat, tortákat kínáló pastelería, ahol kimérve is vásárolhatunk apróbb édességeket. Én megkóstoltam a csokiba mártott meggyet és narancsot, fehér csokis trüffelgolyót, de a kedvencem egy whiskys rolád személyében öltött formát. Hoztam haza egy kis finomságot ajándékba, az egyik leghíresebb édességet, a Turront.

Amikor hazaértem nagyon éhes voltam, mert csak reggelit ettem, meg a repülőn egy szendvicset, úgyhogy megpróbáltam reprodukálni a spanyol tapasos vacsit. Vettem szénsavas citromlevet, sört, sós chipset, pirítottam kenyeret és megdézsmáltam a spanyol sonkát és olívabogyót, amit még Madridban vettem. Legalább a haza hozott ételek miatt még pár napig Spanyolországban érezhetem magam!

Honvágyad van? Akkor puding!

    Utazni nehéz. Összepakolni, elindulni, készülődni, hátrahagyni magad mögött a mindennapi, megszokott valóságot, ami bármilyen nyomasztó is tud lenni, mégis csak a tiéd. Biztonságos közeg.
    Elengedi valakit még nehezebb, hosszú időre, nagy útra. Nehéz azt mondani, hogy menj csak, én itt leszek, ugyanaz, aki voltam, mikor visszatérsz, s folytatódhat tovább.
    A február üres hónap lesz. Sok olyan ember hagyja el az országot, aki valamiért fontos nekem és a szívembe zártam. Régen volt egy reklám, amiben a kisfiú kint sátorozott az esőben a macijával, az anyukája pudingot főzött, ő beszaladt a konyhába és boldog volt. Elment a maga felfedező útjára, hazatért és melegséggel fogadták.
   Ebben a félévben szokássá vált, hogy az egyre rövidülő vasárnapokon pudingot főztünk, hogy ezzel pótoljuk az otthon illatait, érzéseit, hogy független, önálló életünkbe visszacsempésszük azt az érzést, ahogy anyukáink főztje táplált és védett minket.
    A mostani, "vasárnapi" puding étcsokis, az aljára nagymama lekvárt fektettem, tetejére narancshéjat reszeltem. Főztem mindenkinek, aki most elmegy, hogy tudja: Visszavárjuk!
   Ha honvágyad van, akkor puding!

Bowden Cannelloni

    Kiskoromban imádtam szerelni, szétszedni dolgokat, sajnos az összerakást már nem élveztem annyira. Szerencsémre vannak, akik nem csak darabokra bontják a dolgokat, de fel is építik azokat, s még élvezik is a folyamatot! Új szenvedélyem a főzés lett, így egy tál étellel háláltam meg, hogy a fiúk megszerelték a biciklim és felkészítették a tavaszi szezonra.

    Jamie karfiolos-brokkolis cannelloni receptje nagyon megihletett. Tulajdonképpen úgy működik, mint a lasagne, csak cső alakú tésztába kell tölteni a tölteléket.  Gondoltam a fiúk nem értékelnék a vegetáriánus kosztot, így klasszikus tölteléket készítettem, darált húsból, jól megfokhagymázva, sózva, borsozva. A piacon vettem paprikát, ami "tuti erős", és szárított kakukkfüvet. A paprikát nyersen is meg lehet enni, szóval ne higgyetek annak, aki erősként próbál meg túladni rajta. A húst megpároltam olívaolajon, megfűszereztem, majd hagytam kihűlni. Jamie egy zacskóval töltötte meg a cannellonit, nekem nem sikerült, megelőztem a konyhai katasztrófát és simán, a maga egyszerűségével ujjal tömködtem bele a húst a nyers tésztába. Teletöltöttem egy tepsit, fél centi magason állt benne a sós, borsos, bazsalikomos paradicsomszósz, ebben fektettem bele a húsos csöveket, az egész tetejére fűszerezett tejfölben elkevert sajtot tettem, majd sok-sok sajtot reszeltem rá, majd leszakadt a karom. A sütőben fél óra alatt megpuhult a tészta, a sajt megpirult, az egész házban ínycsiklandó illatok szálltak.

    A cannelloni nagy sikert aratott, s utána sosem látott látványban volt részem. Még sohasem volt három pasi egyszerre a konyhánkban!

    Evés, szerelés után folytattuk az estét, majd éjszaka széles cikkcakkokat leírva hazatekertem, ami akkor nagyon mulatságosnak tűnt, befaltam a maradék tésztát, s akkor volt aztán az igazi.

    Ezúton is köszönöm a bowdent,hogy megmentettetek egy esetleges fékszakadástól, és a mulatságot is!

Fenéknövesztés

Italoztunk este a Szatyorban, előtte sütöttem palacsintát és hazafelé eszünkbe jutott, hogy milyen jó is lenne egy kis parmezános, tejfölös palacsinta, sóval borssal. El is baktattunk a Kosztolányira egy kis tejfölért és jól belakomáztunk.

Amúgy nagyon finom lett a narancshéjas Nutellás változat is!Palacsintára fel!

Kecskére káposztát

Mivel annyi süteményről és édességről volt szó mostanában, most jöjjön egy kis saláta. Vettem egy nagy fej káposztát, ami nagyon jó saláta alapanyag, mert olcsó, finom és még chips helyett is jó ropogtatni, így a sali alapja fehér káposzta, olívabogyó(amit kimérve érdemes venni, mert frissebb és gazdaságosabb) és tonhal. Én még reszeltem a tetejére parmezánt, és meglocsoltam a marinált feta levével és egy kis balzsamecettel. Pirítottam hozzá kenyeret, amit bedörzsöltem fokhagymával. Gyors, ízletes, mi kell még?

Ronda és finom

Szombat este egy nagyon jó barátom szülinapját ünnepeltük, elhatároztam, hogy sütök neki egy tortát. Szörfölgettem egy kicsit a neten, mindenképp egy csokis, kevert tésztát akartam sütni kezdetnek. Találtam egy receptet:15 dkg liszt, 7dkg cukor,15 dkg vaj, 1 tojás, sütőpor, 2 evőkanál kakaópor, fél bögre csoki. Kikevertem a cukor a vajat, ami nagyon megterhelő feladat, teljesen hólyagos lett a kezem, de biztos én vagyok kevésbé jártas az ügyben.belekevertem a többi hozzávalót, de nem lett eléggé homogén, már ott éreztem, hogy ez nem lesz jó. Azért kivajaztam, liszteztem a torta formát és megsütöttem. Nem emelkedett meg eléggé és keménynek is tűnt. Kentem a tetejére barack lekvárt, de így sem lett jobb. Teljesen elkeseredtem és elhatároztam, hogy még egyszer nekifutok a projektnek. Vettem tojást és kikevertem a jól bevált 'cicás sütit'(ld.:Muffin bejegyzése). Kézzel vertem fel a tojáshabot és gyönyörű kemény lett, biztos voltam a sikerben. Azonban kiderült, hogy a sütőnket bármilyen fokozatra állítom, egyetlen egy hőfokon képes sütni, így jól leégett a zseniális süti, alig tudtam kiszedni a formából. Már nem volt időm egy újabbat sütni, próbáltam menteni a menthetőt. Teleraktam a tetejét narancsgerezdekkel, és leöntöttem a nagyim isteni csokimázával(recept a bejegyzés alján). A tetejére narancshéjat és csokit reszeltem. Nem szépítem a dolgot, ez lett a világ egyik legrondább sütije, de nem tudtam mit tenni, reménykedtem az íze legalább jó lesz. Képet nem is készítettem róla, de még a Chokitonál is rondább lett ...

És itt jön a Happy End: a torta nagyon-nagyon finom lett, pillanatok alatt elfogyott, ami mindent elárul:)

És a végére a nagyi zseniális csokiöntete:

25 dkg porcukrot, 3 kanál kakaót ás 8 dkg margarint egy kisebb lábosban összekevertem, felforraltam egy pohár vizet és evőkanalanként adagoltam hozzá, folyamatos kevergetés mellett, amíg megfelelő sűrűségű masszát nem kaptam. Vigyázni kell a vízzel, nehogy túl folyós legyen a máz, mert akkor nem szilárdul meg. Úgy gondolom a narancs és ez a máz együtt mentette meg a tortát, mindenkinek ajánlom, mert egy aduász és még melegíteni se kell.

Idegbajra tejberizst

Tulajdonképpen elégedett is lehetnék azzal, hogy az utolsó vizsgám előtt szakadt el a cérnám. Bosszús vagyok, ideges és felháborodott (oktatási rendszer, tanárok, kurzusok, stb.stb.). 

Ebből kifolyólag tejberizst főztem. Álltam, ültem mellette vagy egy órát, először előfőztem vízzel, majd tejjel, kevertem, fedő alatt főztem, töltögettem belé a tejet, cukrot, citromlevet, épp ami kívánt. Ettől lehiggadtam, visszanyertem türelmem. A rizs sem abban az ütemben fő, ahogy szeretném, s a tanárok sem úgy gondolkodnak, ahogy szeretném. Itt az ideje elfogadni, megnyugodni és lakmározni. Narancsot tettem bele, illetve egy meglepetés Nutella magot. Élvezni is kell tudni azt, ami megadatott. 

Otthon-pohár

A mai nap hihetetlen eredményesen telt, még egy Jamie részt sem néztem meg, s a gondolataim kevesebb, mint felét kötötték le az jövendőbeli ételek. Kezdek lelkes fanatikusból normális emberré válni, akinek hobbija van, nem rögeszméje.
Elmentem egy kedves barátomhoz, s tanultunk együtt, egyikünk sem merte megtörni a csendet, mert hogy a másik annyira el van mélyülve a tanulásban, így haladtunk is. Isteni finom ebédet, hozzá friss kávét is kaptam, tökéletes!
A hazafelé tartó úton beugrottam a boltba, vettem teljesen egyszerű, olcsó natúr joghurtot, ami itthon átformálódott egy kedves, szívmelengető édességgé.

Az átváltozás úgy ment végbe, hogy kevés citromlevet, keksz darabokat és porcukrot kevertem a joghurthoz, savanykássá, krémessé vált. Elővettem a mamám 2009-es meggylekvárját, ami picit darabos volt már korából kifolyólag. Két vizespohár aljára kanalaztam a lekvárt, erre töltöttem a joghurtot, s keksz a tetejére.

Mire lefényképeztem, a keksz megázott, de még ropogott. Különösen otthonos ez a joghurt a lekvár miatt, s eszembe jutott, hogy Anya mennyire szereti darabosan. Ettől a gondolattól honvágyam lett, az új évben még nem voltam otthon, Szombathelyen. Ha levizsgáztam végre, mint győztes hadvezér a csatából, úgy térhetek haza. Azt hiszem ez csak egy-két bejegyzés múlva fog megtörténni.

Vigasztál

       Egyedül maradtam a lakásban, kicsit elszontyolodtam. Csend van és sötét gondolatok járják körbe az elmém zugait. Ilyenkor hiányzik egy barát társasága, aki megölelget, s ráparancsol a butaságokra, hogy hagyjanak békén. A barátaim most mind saját mókuskereküket hajtják, így kitaláltam egy pótszert, a Vigasztálat. A tortalap forma aljára öntöttem egy kis szilveszteri maradék Tokajit, csak egy picikét, szeltem fel almát és narancsot. Nem hámoztam meg egyiket sem, én azon furcsa emberek közé tartozom, akik bizonyos formájában szeretik a narancshéjat. A bormedencébe pancsikolni mentek a gyümölcsök, fejük tetejére vaníliás és fahéjas porcukor hullott. A sütőben strandoltak egy jó negyed órát. Közben egy kétdecis habtejszínt elfeleztem két tálba, az egyikhez kevertem egy kis natúr joghurtot, fahéjat, citromlevet, cukrot, a másikba csak a tejszín került egy lehelet cukorral és citromlével. Az édesebbik öntet híg lett, míg a másikat kézi habverővel felvertem. Nem mondom, hogy teljesen, de nem folyt. A gyümölcsök alól kiöntöttem a finom levet, hagytam had piruljon meg az alja és a teteje is.

      A fahéjas cukor enyhén rákaramellizálódott, volt egy kis bukéja a tokaji miatt, pakoltam egy tányérra, rá az öntet, mellé a tejszín. Az első adagot még kanállal ettem meg, a másodikat már kézzel, annyira finom volt, langyos. Elég laktató, itt terpeszkedik a gyomromban, átjár, mint egy belső ölelés.

    

Marinált feta sajt

A vizsgaidőszakban igyekszem minél több salátát enni, mivel nem mozgok valami sokat a tanulás miatt. A salátát én sosem tudnám megunni, de azért fontos a változatosság. Múltkor például rákból készült "halrudacskákat" vettem feltétnek, vagy szeretem például tonhallal, sajtokkal és most az utóbbira találtam egy jó változatot Jamienél. Marinált feta sajt a cucc neve, annyi az egész, hogy fetasajtot bele kell forgatni szárított fűszerekbe és chilibe. Nálunk bazsalikom, oregánó és bors volt itthon, ezeket használtam fel. Ezután a fetát össze kell tördelni, belefektetni egy csatos üvegbe(ha a nagyitól nem tudunk szerezni az IKEA-ban pár száz forintért kapható) és felönteni olívaolajjal. Kb. egy hétig kell pácolni, én nem mindig tudom ezt kivárni. Egy hét után ehetjük hús vagy hal mellé, salátával, kenyérre kenve. Az olajat is tudjuk hasznosítani salátaöntetként, vagy a hűtőből kivéve, ha megdermed kenyérre is kenhetjük. Roppant egyszerű és zseniális!!

Csirkeszárny csípősen....

Ma egy nagyon jó ajánlatba futottam bele az egyik kisebb áruházban:akciós volt a csirkeszárny, pár száz forintért tetemes mennyiséget vásároltam belőle. Az öcsémmel imádjuk a KFC-s csirkeszárnyat, gondoltam megpróbálom itthon reprodukálni. Aztán ahogy a receptek között kutakodtam, találtam egy sokkal izgalmasabbat.

A páchoz 1 dl húslevest(én víz és leveskocka kombinációjával oldottam ezt meg), 3 evőkanál ketchupot, 2 evőkanál szójaszószt, 1 evőkanál cukrot, egy kiskanál curryt és nagymamám elengedhetetlen chilijét felforraltam egy lábosban. A csirkeszárnyakat megmostam, sütőpapírt tettem egy tepsibe, belefektettem a szárnyakat és jól belehempergőztettem őket a pácba. Fél órát sütöttem (a szósz egy kicsit meg is égett szóval nem árt résen lenni). Rukkolával tálaltam. A csirkeszárnyaknak isteni édeskés csípős íze lett, nekiestem kézzel, és a végén mind a 10 ujjamat megnyaltam....

Piacozás

Szerintem a piacnak különleges hangulata van. Mindig azzal áltatom magam, hogy ha a piacon vásárolok, akkor közvetlenül a termelőtől szerzem be a hozzávalókat, ami magába szívta a föld és a napfény erejét. Gondolatban elcsodálkozom egy darabig, hogy miként alakulnak át a természeti erők csirkévé, zöldséggé, majd étellé. Ez csodálatos. :)
A piacon keringtem (A fehérvári úti vásárcsarnokban), megnéztem mindenki portékáját, s egy hölgynél találtam szárított kakukkfüvet és friss, csokorba kötött petrezselymet. Elcsevegtünk egy ideig, végigszaglászhattam mindent, egyből rájött a kofa furfangjával, hogy mivel lehet "megfőzni" engem. Vettem még egy kiló krumplit, lilahagymát, illetve egy csirkemellet is. A hentes választás nem sikerült nagyon, sokat szórakoztam a hússal, mire jóképűre vagdaltam. Elégedettséggel, illatokkal telve hazacipeltem a zsákmányt, bevetettem magam a konyhába, felkötöttem a kiskötényt, majd nekiláttam.
A kakukkfüvet apróra vágtam, olíva olajba fojtottam kis sóval-borssal. Krumplit pucolás után megfőztem, s sosem tudom megtalálni a nyers és a szétfőtt közötti talán egy perces kicsi határt, most sem sikerült, de inkább legyen püré, mint nyers. A csirkét szeletekre vagdaltam, húztam bele mélyedéseket, jól beledörgöltem a kakukkfüves olajat. A tepsibe öntöttem olajat, beletettem a krumpli szeleteket, a hagymakarikákat, s erre az ágyra fektettem a húsokat, majd megsóztam. Alufólia sátor alatt ment a sütőbe az egész. Alig bírtam kivárni míg megsül, még piríthattam volna, de én már csak ilyen türelmetlen vagyok.
Finom lett végül, a kakukkfű átjárta a húst, csak nagyon-nagyon sótlan lett... Legközelebb tökéletesítem a receptet.
Áthívtam egy barátnőm, s együtt falatoztunk, közben az élet rejtelmeit fejtegettük. Meg is állapítottuk a sótlanság okát, s reménykedtünk abban, hogy lesz majd egyszer olyan idő, amikor mindent elsóz a szakács pironkodva.

Szerelmi bánat

Nem mentem el bulizni a többiekkel, holnap vizsgázom, illene tanulni. Nem ment.Elkezdtem nézni a Római vakációt Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével. La Cittá Eterna, az Örök Város és az én emlékeim...Szomorú lettem, rájöttem, hogy a szerelmi bánat, amin azt hittem régen túl vagyok korántsem múlt el. Mit csinál egy nő, ha szomorú?Süt.Helyes. Na de mi van itthon?Semmi. NA jó egy kis liszt, tojás, cukor, egy csomó mindennek ez az alapja. Azonban sütőpor nincs. Akkor legyen palacsinta, de milyen? Narancsos fahéjas. Lekevertem a palacsintatésztát( 4 tojás, 30dkg liszt, 4 dl tej, olaj, ásványvíz, porcukor, só), belereszeltem egy narancs héját, belecsavartam a levét, és szórtam bele fahéjat. Kettőt megsütöttem és rájöttem nem is vagyok éhes. Megszórtam fahéjas cukorral és csigákba tekertem. íme az eredmény, nagyon nagyon finom!

De mit kezdjek a maradék tésztával? Hozzákevertem még annyi lisztet, hogy kevert tészta állaga legyen, és beleöntöttem egy sütiformába.Megszórtam fahéjas cukorral.Most épp sül, majd megírom milyen lett...Ja és akinek a szívet rajzoltam.Ő sosem fogja megnézni ezt a blogot, úgyhogy fogadd szeretettel Te, aki e sorokat olvasod:)

Vacsora jacht helyett a konyhában

Vacsira egy könnyű salit dobtam össze. Tudni kell rólam, hogy engem egy kis ruccolával, sajtokkal és bármilyen tésztával le lehet venni a lábamról. Ennek a salátának az alapja is ruccola, paradicsom, mozarella, egy kis parenyica, de igazából bármi ami otthon van, az olívabogyótól a szárított paradicsomig. Az öntet a lényeg, ami ma a következőképp nézett ki:egy kiskanál méz, 2 evőkanál olívaolaj, egy kiskanál mustár, és egy kis sűrített balzsamecet, só és bors. Ezt az öntetet amúgy egy nagyon kedves sráctól tanultam, hálás köszönet érte! Az étel háttere azért lett tengerész csíkos, mert miközben ettem, elhittem, hogy egy vitorláson ringatózom Sorrento partjainál, matróz lány ruhában és igazi bivalytejből készült mozarellát és frissen szedett mediterrán paradicsomot majszolok a ruccolámmal. Bár vissza kellett térnem a valóságba, a nyár még sok mindent hozhat. Vitorlát bonts és jó étvágyat!!