Szerintem már mindannyian találkoztatok valahol egy dietetikussal, hozzáértővel, aki arról győzködött, hogy a reggeli milyen fontos étkezés. Reggeli nélkül nekem abszolút nem indul be a szervezetem, s szeretem azt a szertartásosságot, amivel elfogyasztom. A rituáléhoz hozzátartozik az e-mail nézés evés közben és a kávézás az ablakon kibámulva. Ilyenkor átgondolom, hogy mi vár rám az nap, hogy érzem magam és hogy érzi magát a világ. A reggelizésben vannak korszakaim, viszonylag hosszú ideig ugyanazt eszem, hónapokon keresztül is akár. Volt már párizsis kenyeres, meleg müzlis, folyadékos (kávé, tea, narancslé, tej) korszakom, most éppen a májkrémes van soron.
A mai májkrémes kenyér abban különbözött egy hétköznapitól, hogy volt időm limonádét és salátát készíteni hozzá. A limonádét már ismeritek, a saláta pedig egyszerűen paradicsomból és uborkából állt. Az e-mail olvasás a reggeli készítés idejére csúszott, majd kb. 10 percet kerestem az uborkát, mire eszembe jutott, hogy a számítógép mellett hagytam. Látjátok mennyire fontos az első kávé :) Miután megkerestem a lakásban a széthordott zöldségeket, felaprítottam mindet, olaj, só, bors, bazsalikom, balzsamecet, s hagytam állni kicsit. A kenyérszeleteket megkentem vastagon májkrémmel, találtam egy elfeledett sajtcikket is a hűtőben, így sajtdarabok is kerültek rá, majd a salátát a tetejére halmoztam.
Ez a szombati reggeli egy ünnep lett a reggeli által, s teljes lelki harmóniában telt ez a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése