Vigasztál

       Egyedül maradtam a lakásban, kicsit elszontyolodtam. Csend van és sötét gondolatok járják körbe az elmém zugait. Ilyenkor hiányzik egy barát társasága, aki megölelget, s ráparancsol a butaságokra, hogy hagyjanak békén. A barátaim most mind saját mókuskereküket hajtják, így kitaláltam egy pótszert, a Vigasztálat. A tortalap forma aljára öntöttem egy kis szilveszteri maradék Tokajit, csak egy picikét, szeltem fel almát és narancsot. Nem hámoztam meg egyiket sem, én azon furcsa emberek közé tartozom, akik bizonyos formájában szeretik a narancshéjat. A bormedencébe pancsikolni mentek a gyümölcsök, fejük tetejére vaníliás és fahéjas porcukor hullott. A sütőben strandoltak egy jó negyed órát. Közben egy kétdecis habtejszínt elfeleztem két tálba, az egyikhez kevertem egy kis natúr joghurtot, fahéjat, citromlevet, cukrot, a másikba csak a tejszín került egy lehelet cukorral és citromlével. Az édesebbik öntet híg lett, míg a másikat kézi habverővel felvertem. Nem mondom, hogy teljesen, de nem folyt. A gyümölcsök alól kiöntöttem a finom levet, hagytam had piruljon meg az alja és a teteje is.

      A fahéjas cukor enyhén rákaramellizálódott, volt egy kis bukéja a tokaji miatt, pakoltam egy tányérra, rá az öntet, mellé a tejszín. Az első adagot még kanállal ettem meg, a másodikat már kézzel, annyira finom volt, langyos. Elég laktató, itt terpeszkedik a gyomromban, átjár, mint egy belső ölelés.