DZSÚZDA

    A limonádés karrierem a kollégiumban kezdődött. Az ivóvíz iszonyatosan rosszízű volt, többek szerint egérszagú (bár én nem tudom, hogy az milyen). Több hektoliter tea elfogyasztásával túléltük a telet, de egy idő után más ízekre vágytunk.
    A limonádé tűnt a legpraktikusabbnak, mivel olcsó, ha már eleget csináltunk, akkor arányait is érezzük. Így épült be a limonádé a mindennapokba. Sok-sok változatban készült már. Az egyik legelfajzottabb az sűrített citromleves,édesítőszeres volt. Küzdöttem vele sokáig, hogy megszeressem, de a kemikáliák nem tudtak győzni a természetes citrom és cukor ellen. Szegény apám majdnem szélütést kapott az édesítőszer láttán, hiszen ő évekig termelte a cukorrépát.
    Mostanra kialakult a standard limonádém. Egy kancsó aljára érzéssel öntök cukrot, csavarok rá citromlét, annyit hogy elfedje, illetve egy picit többet. Narancsot is passzírozok rá. Régebben még szofisztikált voltam, citromcsavarót használtam, de ma már kézzel nyomkodom ki az életet a citromból, narancsból. Felszelek egy narancsot, egész kicsikre és héjastól megy bele a kancsóba. A burzsoá változatba buborékos ásványvizet töltök, a hétköznapiba csapvizet.

    A limonádéval kapcsolatban szerencsés az, aki nem iszik meg belőle egy litert egy óra alatt (mint én), hiszen ha áll egy kicsit, oldódik a cukor, a narancs íze, sokkal finomabb, karakteresebb. Kézzel, ízlésesebben kanállal ki lehet halászni belőle a narancsdarabokat. Szép sárga, úszik benne a gyümölcshús, frissítő és imádnivaló.Ezt nem csak én állítom, mások is imádják a limonádém. :D
    A mai limonádét egy barátnőmnek ajánlom, aki itt alszik ma nálunk (itthon, vidéken). Ő cukrásznak készül, s számomra az a nagy B-terv, hogy ha nem jön be az élet a szakmámban, akkor betársulok mellé a cukrászdájába, s lesz egy standom , ahol egész nap limonádét készítek vagy 10 félét. A stand neve pedig DZSÚZDA lesz.