Kiskoromban imádtam szerelni, szétszedni dolgokat, sajnos az összerakást már nem élveztem annyira. Szerencsémre vannak, akik nem csak darabokra bontják a dolgokat, de fel is építik azokat, s még élvezik is a folyamatot! Új szenvedélyem a főzés lett, így egy tál étellel háláltam meg, hogy a fiúk megszerelték a biciklim és felkészítették a tavaszi szezonra.
Jamie karfiolos-brokkolis cannelloni receptje nagyon megihletett. Tulajdonképpen úgy működik, mint a lasagne, csak cső alakú tésztába kell tölteni a tölteléket. Gondoltam a fiúk nem értékelnék a vegetáriánus kosztot, így klasszikus tölteléket készítettem, darált húsból, jól megfokhagymázva, sózva, borsozva. A piacon vettem paprikát, ami "tuti erős", és szárított kakukkfüvet. A paprikát nyersen is meg lehet enni, szóval ne higgyetek annak, aki erősként próbál meg túladni rajta. A húst megpároltam olívaolajon, megfűszereztem, majd hagytam kihűlni. Jamie egy zacskóval töltötte meg a cannellonit, nekem nem sikerült, megelőztem a konyhai katasztrófát és simán, a maga egyszerűségével ujjal tömködtem bele a húst a nyers tésztába. Teletöltöttem egy tepsit, fél centi magason állt benne a sós, borsos, bazsalikomos paradicsomszósz, ebben fektettem bele a húsos csöveket, az egész tetejére fűszerezett tejfölben elkevert sajtot tettem, majd sok-sok sajtot reszeltem rá, majd leszakadt a karom. A sütőben fél óra alatt megpuhult a tészta, a sajt megpirult, az egész házban ínycsiklandó illatok szálltak.
A cannelloni nagy sikert aratott, s utána sosem látott látványban volt részem. Még sohasem volt három pasi egyszerre a konyhánkban!
Evés, szerelés után folytattuk az estét, majd éjszaka széles cikkcakkokat leírva hazatekertem, ami akkor nagyon mulatságosnak tűnt, befaltam a maradék tésztát, s akkor volt aztán az igazi.
Ezúton is köszönöm a bowdent,hogy megmentettetek egy esetleges fékszakadástól, és a mulatságot is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése