Hosszú-hosszú kihagyás után újra jelentkezem. Ezzel a némasággal azt hiszem elvesztettünk pár olvasót lányok, mivel a legendás quiche receptet nem írtam meg, próbáljunk inkább a jelenre koncentrálni, s nem felhánytorgatni a múlt hiányosságait.
A múltkori posztom is egy itthon töltött, "vackolj belém" este után született. Már csak az is alátámasztja az ilyen esték létjogosultságát, hogy utána van kedvem írni.
Szerintem egy új lakás életében vannak fordulópontok. Az első házibuli, az első robbanás a konyhában, az első veszekedésből törés-zúzás és az első forralt bor főzés. A házibuli nagyszerű volt és szomszédkímélő, robbantani még nem robbantottam, csak habparty volt a mosogatógép miatt. A törés-zúzás egyenlőre még nem fordult elő, viszont elérkezett az idő, hogy a Viola is megtelítődjön legendás forralt borom illatával.
Nem alaptanul vagyok büszke a forralt boromra, a receptet viszont még nem írhatom lesz, mert nemsokára lesz egy megmérettetés, amin bizonyíthatok és addig titokban kell tartanom. A forralt bor jól megalapozott egy remek, csajos, beszélgetős, fura fiúkkal találkozós, bulizós estét.
Másnap azon gondolkodtam, hogy mi legyen a maradék forralt bor gyümölccsel és azzal a fél pohárral, ami megmaradt. (meginni/enni magában nem tudtam, mert természetesen másnapos voltam). Eszembe jutott az egyik kedvenc Anya desszertem. Szerintem mindenkinek van Anya-desszertje, amit csak az ő édesanyja tud úgy elkészíteni, hogy az az élvezetek csúcsát okozza. Ilyen az én anyám rakott keksze.
Most úgy készítettem el, hogy egy tányér alját lefedtem háztartási keksszel, s ezt meglocsoltam a meglangyosított maradék forralt borral, hogy megpuhuljon a keksz. Megszórtam a feldarabolt forralt bor gyümölccsel, majd nyakon öntöttem étcsokis pudinggal, még forrón.
Egy hatalmas tányér gyönyörűség keletkezett ebből, ami édes, pikáns, boldogsággal és elégedettséggel tölt el. Kiváló kísérője romantikus filmeknek, mint a Remember me-nek.
(ez a blog első képe, amit Canon Marcival készítettem)
Amiért nem forralt boros rakott keksz lett a neve, hanem a címben lévő hangzatos, annak története van.
Azt hiszem nagyjából minden huszonpár éves ember elmondhatja magáról, hogy egyszer már összetörték a szívét. Nem pusztán elhagyták, szakítottak vele, hanem igazán a szenvedés mélyére taszították. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat egészen pici gyereknek, akiért nem jönnek az oviba a szülei.
Mikor pici gyerekek vagyunk, az anya desszertje nyugtat meg minket, ad egy kis reményt arra, hogy egyszer majd lesz valaki, aki szeret minket, gondoskodik rólunk és nem tör össze minket soha többé.
Happiness cake for lonely girls, Bármikor megcsinálom nektek, ha szükségetek van rá.
A múltkori posztom is egy itthon töltött, "vackolj belém" este után született. Már csak az is alátámasztja az ilyen esték létjogosultságát, hogy utána van kedvem írni.
Szerintem egy új lakás életében vannak fordulópontok. Az első házibuli, az első robbanás a konyhában, az első veszekedésből törés-zúzás és az első forralt bor főzés. A házibuli nagyszerű volt és szomszédkímélő, robbantani még nem robbantottam, csak habparty volt a mosogatógép miatt. A törés-zúzás egyenlőre még nem fordult elő, viszont elérkezett az idő, hogy a Viola is megtelítődjön legendás forralt borom illatával.
Nem alaptanul vagyok büszke a forralt boromra, a receptet viszont még nem írhatom lesz, mert nemsokára lesz egy megmérettetés, amin bizonyíthatok és addig titokban kell tartanom. A forralt bor jól megalapozott egy remek, csajos, beszélgetős, fura fiúkkal találkozós, bulizós estét.
Másnap azon gondolkodtam, hogy mi legyen a maradék forralt bor gyümölccsel és azzal a fél pohárral, ami megmaradt. (meginni/enni magában nem tudtam, mert természetesen másnapos voltam). Eszembe jutott az egyik kedvenc Anya desszertem. Szerintem mindenkinek van Anya-desszertje, amit csak az ő édesanyja tud úgy elkészíteni, hogy az az élvezetek csúcsát okozza. Ilyen az én anyám rakott keksze.
Most úgy készítettem el, hogy egy tányér alját lefedtem háztartási keksszel, s ezt meglocsoltam a meglangyosított maradék forralt borral, hogy megpuhuljon a keksz. Megszórtam a feldarabolt forralt bor gyümölccsel, majd nyakon öntöttem étcsokis pudinggal, még forrón.
Egy hatalmas tányér gyönyörűség keletkezett ebből, ami édes, pikáns, boldogsággal és elégedettséggel tölt el. Kiváló kísérője romantikus filmeknek, mint a Remember me-nek.
Amiért nem forralt boros rakott keksz lett a neve, hanem a címben lévő hangzatos, annak története van.
Azt hiszem nagyjából minden huszonpár éves ember elmondhatja magáról, hogy egyszer már összetörték a szívét. Nem pusztán elhagyták, szakítottak vele, hanem igazán a szenvedés mélyére taszították. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat egészen pici gyereknek, akiért nem jönnek az oviba a szülei.
Mikor pici gyerekek vagyunk, az anya desszertje nyugtat meg minket, ad egy kis reményt arra, hogy egyszer majd lesz valaki, aki szeret minket, gondoskodik rólunk és nem tör össze minket soha többé.
Happiness cake for lonely girls, Bármikor megcsinálom nektek, ha szükségetek van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése