Lusta vendéglátó vacsorája bor mellé

Áthívtam egyik este egy rég nem látott barátom, hogy megnézhesse a blog díszletét. Ha már szóba jött a főzési szenvedélyem, akkor mindenképp vacsimeghívás lesz a baráti csevegésből. Először ígértem fűt-fát-húst, végül az kerekedett belőle, amit én egyszerűsége miatt szeretek. 
A vacsi központjába egy üveg badacsonyi chardonnay került, mert szép emlékek kötnek a balatoni tájhoz, a bortúrákhoz. Első körben paradicsomsaláta került mellé, bazsalikomosan, sósan, olajosan, olajbogyóval megbolondítva. A második körben füstölt sajtot, trappistát, almát kockáztam fel együtt.
Alig vártam már a vendég érkezését, úgy gondoltam, hogy egy pohár bort nagyszerűen kiegészítenek az előbbiek.

Bele sem tudtam gondolni, hogy másnak másmilyen ízlése is lehet ezzel kapcsolatban. Nagyokat hümmögetve élveztem az ízeket, s egyszer csak arra eszméltem, hogy egymagam elfogyasztottam mindennek a felét, a másik fél pedig az első kortyánál, falatjánál tartott.

Úgy tűnik, hogy az ételek terén különösen érvényesül a "Mindenki magából indul ki" szabály, amin nagyon nehéz túltennem magam. Végül eszembe jutott, hogy nem szeretem a mézet, a mákot, a gombát, amit sokan mások tartanak furcsának, így megvigasztalódtam, hogy nem a menü volt rossz. Legközelebb tájékozódom előre ha másnak készítek valamit, hogy ő mit szeret, s mit nem.

Nektek mi az a hozzávaló, amihez kellemetlen élmények fűznek, s már soha többé nem tudnátok ránézni sem?