Gyömbér kalandok

     Tegnap borzasztó lelkes lettem blogunk indulása kapcsán, a tanulnivaló helyett csak mindenféle étkeken járt az eszem. Megnéztem egy Jamie Oliver főzős műsort, csak kapkodtam a fejem, hogy milyen alapanyagokat használ :) Egyik sem volt megtalálható a spájzunkban. Sőt az egyes ízesítőknek nem is ismertem az ízét. Ilyen például a gyömbér, amivel eddig csak különböző szénsavas üdítőkben találkoztam, gyanítottam, hogy az igazi gyömbér nem olyan. Jamie egy salátát készített, amit ma elloptam, kis változtatásokkal megcsináltam én is. Vettem egy kis darab gyömbért, meghámoztam kis küzdelem árán, s szélét lereszeltem, ahol már nagyon szálkásnak tűnt azt már nem. Tettem hozzá egy fél citrom facsart levéből úgy érzésre (lime helyett), s találtam a hűtőben szójaszószt, megörültem, hiszen az is kell a recepthez, eredetileg úgy gondoltam, hogy kihagyom, mert úgyis a gyömbér ízére vagyok kíváncsi. Eddig tehát gyömbér, citromlé, szójaszósz, plusz olívaolaj.

Ebbe került a zacskós saláta, majd a mozzarella, gondoltam kicsit tompít majd a szokatlan dressingen. Összekevertem majd belekóstoltam. Intenzív íze van, szokatlan, savanykás, kicsit sós, sokoldalú. Kellett hozzátennem még egy kis salátát, hogy visszafogjam kicsit. A saláta számomra olyan, mint a chips, csak eszem és ropog, de a gyomromban nem érzem a súlyát. Ebből a változatból nem lehet mértéktelenül enni, annyira eltelítenek az ízek. Remélem most egy ideig nem tudok majd a kajára gondolni :)
    A maradék citromot még kicsavartam, húsával együtt beleöntöttem a kancsóba, feldaraboltam egy narancsot, borítottam bele cukrot. A gyömbér maradék fás részét is felvágtam kisebb darabokra, kíváncsi vagyok jön-e még ki belőle valamilyen hatás. Egyenlőre nem tudom eldönteni, mert a számban még mindig gyömbéríz van, így a limonádé teszteletlen maradt. Ez a limonádé az egyik specialitásom, majd később még írok róla, most vissza a tudományhoz!

PS: Érződik a gyömbér a limonádéban! Meg a kezemen is. :)