A mai nap hihetetlen eredményesen telt, még egy Jamie részt sem néztem meg, s a gondolataim kevesebb, mint felét kötötték le az jövendőbeli ételek. Kezdek lelkes fanatikusból normális emberré válni, akinek hobbija van, nem rögeszméje.
Elmentem egy kedves barátomhoz, s tanultunk együtt, egyikünk sem merte megtörni a csendet, mert hogy a másik annyira el van mélyülve a tanulásban, így haladtunk is. Isteni finom ebédet, hozzá friss kávét is kaptam, tökéletes!
A hazafelé tartó úton beugrottam a boltba, vettem teljesen egyszerű, olcsó natúr joghurtot, ami itthon átformálódott egy kedves, szívmelengető édességgé.
Az átváltozás úgy ment végbe, hogy kevés citromlevet, keksz darabokat és porcukrot kevertem a joghurthoz, savanykássá, krémessé vált. Elővettem a mamám 2009-es meggylekvárját, ami picit darabos volt már korából kifolyólag. Két vizespohár aljára kanalaztam a lekvárt, erre töltöttem a joghurtot, s keksz a tetejére.
Mire lefényképeztem, a keksz megázott, de még ropogott. Különösen otthonos ez a joghurt a lekvár miatt, s eszembe jutott, hogy Anya mennyire szereti darabosan. Ettől a gondolattól honvágyam lett, az új évben még nem voltam otthon, Szombathelyen. Ha levizsgáztam végre, mint győztes hadvezér a csatából, úgy térhetek haza. Azt hiszem ez csak egy-két bejegyzés múlva fog megtörténni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése