Elégedettség csőben sütve

   Mostanában úgy alakult, hogy nem tudtam enni. Vagy időm nem volt rá, vagy kedvem, kimaradt az a szertartás, ahogy a nyugodt ember leül az asztalhoz. Szép teríték, lassú evés, ízek és harmónia, utána kávé. Az elmúlt héten mindig akkor ettem, amikor már kényszerítő erejű volt az éhségem. Ez jót tett az alakomnak :), de elmaradt az elégedettség érzése.

   A vasárnapomat arra szántam, hogy megadjam magamnak a rendes meleg ebédet, egész délután főztem. Ébredés után elmentem a boltba, megvettem mindent, brokkolit, csirkét, egy üveg bort, szerecsendiót. A csőben sült brokkolinak úgy láttam neki, hogy megtisztítottam a csirkemellet, sütöttem fokhagymás olívaolajon, alaposan megfűszereztem kakukkfűvel, rozmaringgal, fehér borral pároltam egy ideig. Közben megmostam, rózsáira szedtem a brokkolit, 10 percre lobogó sós vízbe dobtam. Megpirult a csirke, belefektettem a brokkolik közé, majd következett a kihívás. Eddig egy elég szokásos kaja, amit már többször csináltam, az újítás benne a besamel. Eddig azt hittem, hogy ez egy nagyon furfangos mártás, most kiderült, hogy még én is meg tudom csinálni, s valami hihetetlen íze lett a szerecsendiótól és a mustártól. Ez a sok finomság összesült a tepsiben, s ott rejtezett az olvadt sajt alatt. Mikor elkészült, megterítettem, öntöttem hozzá egy pohár bort, s lassan ettem meg, minden egyes ízt elraktározva, hogy hétköznap, amikor úgy gondolom, hogy csak fehérjét, szénhidrátot és zsírt fogyasztok akkor is, tudjak arra gondolni, hogy az étel több, mint kémia. A főzés, az evés és a pihenés utána, nemcsak test fenntartó, hanem lélekemelő dolog is.