Utazni nehéz. Összepakolni, elindulni, készülődni, hátrahagyni magad mögött a mindennapi, megszokott valóságot, ami bármilyen nyomasztó is tud lenni, mégis csak a tiéd. Biztonságos közeg.
Elengedi valakit még nehezebb, hosszú időre, nagy útra. Nehéz azt mondani, hogy menj csak, én itt leszek, ugyanaz, aki voltam, mikor visszatérsz, s folytatódhat tovább.
A február üres hónap lesz. Sok olyan ember hagyja el az országot, aki valamiért fontos nekem és a szívembe zártam. Régen volt egy reklám, amiben a kisfiú kint sátorozott az esőben a macijával, az anyukája pudingot főzött, ő beszaladt a konyhába és boldog volt. Elment a maga felfedező útjára, hazatért és melegséggel fogadták.
Ebben a félévben szokássá vált, hogy az egyre rövidülő vasárnapokon pudingot főztünk, hogy ezzel pótoljuk az otthon illatait, érzéseit, hogy független, önálló életünkbe visszacsempésszük azt az érzést, ahogy anyukáink főztje táplált és védett minket.
A mostani, "vasárnapi" puding étcsokis, az aljára nagymama lekvárt fektettem, tetejére narancshéjat reszeltem. Főztem mindenkinek, aki most elmegy, hogy tudja: Visszavárjuk!
Ha honvágyad van, akkor puding!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése