Négy gimnáziumi barátnő összeköltözött egy szép őszön, s főzni kezdett. Először a létfenntartás céljából, aztán szenvedélyből. (Az olaszok úgy mondanák: dalla passione) Alapanyagaink a spájz rejtekéből kerülnek elő, ehhez tesszük hozzá a magyar hagyományokat hagymán megpirítva, hozzákeverve az olasz befolyásoltságot, megszórva kreativitással. Jóízűen megesszük, hátradőlünk, s ekkor tör fel a szakács sóhaja: il Sospiro del Cuoco
2011. január 11., kedd
Jutalombögre
Reggel úgy izgultam vizsga előtt, szidtam is magam, hogy az estémet Jamie nézéssel töltöttem, most meg a frász kerülget, mint mindig az utolsó pillanatban, amikor már nem lehet tenni semmit. Szerencsém is volt, meg tudtam is az anyagot, így elégedetten távoztam a tanárnő színe elől. A délutáni szokásos turkálás során megjutalmaztam magam egy nadrággal meg egy felsővel, itthon egy jókora ebéddel, ebéd utáni lazítással. Ami felteszi a pontot az lazulásra a jutalombögre: maradék kotyogós kávé, szilveszteri buli hagyatéka, a capuccino likőr, mindez nyakon öntve melegített, habosított tejjel. Ennél jobbat ember nem kívánhat, ez a hedonizmus csúcsa. Ti is megérdemlitek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
L'oreal, mert megérdemlem!
VálaszTörlésA laza bögre változat:
VálaszTörlésMeleg tejecske, feles likőr, kis cukor!
Átmelegíti a testet, jókedvre hangol, elűzi a szorongást, s szép álmokat okoz!