Négy gimnáziumi barátnő összeköltözött egy szép őszön, s főzni kezdett. Először a létfenntartás céljából, aztán szenvedélyből. (Az olaszok úgy mondanák: dalla passione) Alapanyagaink a spájz rejtekéből kerülnek elő, ehhez tesszük hozzá a magyar hagyományokat hagymán megpirítva, hozzákeverve az olasz befolyásoltságot, megszórva kreativitással. Jóízűen megesszük, hátradőlünk, s ekkor tör fel a szakács sóhaja: il Sospiro del Cuoco
2011. január 9., vasárnap
Az étel, ami az ötletet hozta
Olasz barátaink látogatásukkor megleptek minket sok-sok finomsággal, köztük egy hatalmas parmezánnal és gorgonzolával. Az elmúlt héten ezeket a sajtokat használtuk szinte minden ételhez. A mai ebédünk sajtszószos tészta formáját öltötte. Első lépésben al dente-re főztük az itthoni állandó tésztakészletet. A spagetti a legjobb, mert a szósz bársonyosan körülveszi (Nigella is megihlet minket). A sajtmártás alapja egyszerű: egy fej hagyma apróra vágva, két gerezd fokhagyma, szokásosan megpirítva olívaolajban, mert az is mindig van itthon :). Erre jön két evőkanál liszt, két dl tej, szerecsendió, só, bors. Sűrítjük kis lángon folyamatosan kevergetve. Közben egyikünk lereszel "pontosan" 150 gramm parmezánt, törünk a gorgonzolából is. Ebből keveset használjunk! Az íze mindent átjár! A kész mártást levesszük a tűzről, a frissen főtt tésztával összekeverjük. Miközben terített asztal mellett falatoztunk, az jutott eszünkbe, hogy milyen jó lenne másokkal is megosztani a főzéseink élményét. Nem vagyunk profik, de imádunk enni, együtt főzni. Egyikünk még mosogatni is!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése