Spanyol kalandok

Tegnap értem haza Madridból, egy nagyon jó barátnőmet látogattam meg és teljesen beleszerettem a spanyol ételekbe és étkezési szokásokba.

A spanyolok teljesen más időpontokban esznek, mint mi.Reggelire csak valami könnyűt fogyasztanak, ha egyáltalán felébrednek. 11-kor megtelnek a bárok falatozó emberekkel. Ilyenkor általában sört isznak és tapast esznek. A tapast alkohol mellé fogyasztják, olyasmi, mint Olaszországban az antipasto. A tapasok lehetnek egyszerű ételek, mint a tortilla, olajbogyó, mandula vagy halszelet, de kérhetünk töltött padlizsánt, polipkarikákat vagy amit éppen az adott helyen kínálnak. A 'tapa' szó jelentése fedő, a 19. századi Andalúziából származik, eredetileg füstölt sonkát vagy kolbászt jelentett, amit a sherrys pohár tetején szolgáltak fel. Én kb. 10- kor keltem fel és 11-kor ettem egy hatalmas kalamári szendvicset, ami úgy eltelített, hogy órákig ételre se tudtam gondolni.

A boltok 13-17 óráig zárva tartanak, a spanyolok ebben az időintervallumban ebédelnek, de inkább 15-16 óra körül. Én a paellat kóstoltam meg, ami lényegében rizottó szerű rizs tengergyümölcseivel és más húsokkal. Én Segoviában ettem 7,5 euróért, de Madridban 10 euró alatt nem lehet találni. Nem feltétlenül függ a minőség az ártól, de egy drágább étteremben biztosabbak lehetünk abban, hogy friss rákocskák kerülnek elénk az asztalra. Az éttermeknek általában van napi ajánlata 10-12 euróért(menú del día), ami tartalmaz egy előételt, főételt, desszertet és egy pohár üdítőt vagy bort, valamint azoknak akik szeretnék kipróbálni több spanyol ételt egyszerre, jó választás a menú de degustacion, ami kb. 20-30 euró körül van, de rengeteg ételt lehet megkóstolni.

Vacsorázni 11 előtt nem indulnak el a spanyolok , az én gyomrom nem is bírja ezt a késői étkezést,de szerencsére a 8-9 óra körüli tapas körút megmentett az éhhaláltól és a késői vacsitól. Először a Museo de Jamónba(Sonka Múzeuma) tértünk be, ami egy franchise szerű hely, jellegzetes spanyol ételekkel. Én legtöbbször citromos sört(1euró) ittam és croissant ettem sonkával és sajttal(1 euró). Isteni volt. Már maga a hely is kaotikus, este hatalmas tömegek ácsorognak a fél kör alakú pultnál, mindenki állva eszik, a pincérek átordibálnak a tömegen,disznólábak lógnak a plafonról, nagyon jó kis hely, de azoknak nem ajánlom akik, nem szeretik a pörgést és azt, hogy állva kell enni.Ha csak egy sört vagy egy pohár bort kértünk, kaptunk mellé kolbászkarikákat és kenyeret. Mi csak croissant ettünk, de van aki egy egész csirkecombot majszolt sült krumplival lassan, komótosan a pultnál.

Ezután átmentünk egy Patatas Bravas nevű helyre, ahol szintén akkora volt a tömeg, hogy addig nem szolgáltak ki minket, amíg nem szereztünk magunknak egy legalább 10 cm hosszú pultot, ahova letehetik elénk az ételt. Polipkarikás(calamares) szendvicset ettünk és patatas bravast, ami olajban kisütött felkockázott burgonya csípős paradicsomos szósszal. Másik híres öntet az aioli, ami fokhagymás majonézes szósz, én a garnélás szendvicsemhez kaptam ilyet, az is isteni volt. Egyszerű, de nagyszerű, ahogy a legtöbb spanyol étel. Utána érdemes beülni sangriázni, vagy megvárni amíg leszólítanak az utcán és elkísérnek egy bárba, ahol az első kör sangria vagy sör ingyenes és utána, ha tetszik a hely maradhatsz, de ha nem el is mehetsz minden következmény nélkül.

Utolsó nap reggel korábban keltünk és elmentünk reggelizni. Mediterraneot ettünk, ami lényegébe pirított kenyér, ami mellé egy paradicsomos, fokhagymás, bazsalikomos pürét és olívaolajat szolgálnak fel.

Összességében szerintem sokat tanulhatnánk a spanyoloktól, akik egyszerű ételeket esznek, jóízűen és hatalmas társaságban.

Érdemes megkóstolni az édességeket is. Szinte minden sarkon van egy csokoládékat, tortákat kínáló pastelería, ahol kimérve is vásárolhatunk apróbb édességeket. Én megkóstoltam a csokiba mártott meggyet és narancsot, fehér csokis trüffelgolyót, de a kedvencem egy whiskys rolád személyében öltött formát. Hoztam haza egy kis finomságot ajándékba, az egyik leghíresebb édességet, a Turront.

Amikor hazaértem nagyon éhes voltam, mert csak reggelit ettem, meg a repülőn egy szendvicset, úgyhogy megpróbáltam reprodukálni a spanyol tapasos vacsit. Vettem szénsavas citromlevet, sört, sós chipset, pirítottam kenyeret és megdézsmáltam a spanyol sonkát és olívabogyót, amit még Madridban vettem. Legalább a haza hozott ételek miatt még pár napig Spanyolországban érezhetem magam!

Honvágyad van? Akkor puding!

    Utazni nehéz. Összepakolni, elindulni, készülődni, hátrahagyni magad mögött a mindennapi, megszokott valóságot, ami bármilyen nyomasztó is tud lenni, mégis csak a tiéd. Biztonságos közeg.
    Elengedi valakit még nehezebb, hosszú időre, nagy útra. Nehéz azt mondani, hogy menj csak, én itt leszek, ugyanaz, aki voltam, mikor visszatérsz, s folytatódhat tovább.
    A február üres hónap lesz. Sok olyan ember hagyja el az országot, aki valamiért fontos nekem és a szívembe zártam. Régen volt egy reklám, amiben a kisfiú kint sátorozott az esőben a macijával, az anyukája pudingot főzött, ő beszaladt a konyhába és boldog volt. Elment a maga felfedező útjára, hazatért és melegséggel fogadták.
   Ebben a félévben szokássá vált, hogy az egyre rövidülő vasárnapokon pudingot főztünk, hogy ezzel pótoljuk az otthon illatait, érzéseit, hogy független, önálló életünkbe visszacsempésszük azt az érzést, ahogy anyukáink főztje táplált és védett minket.
    A mostani, "vasárnapi" puding étcsokis, az aljára nagymama lekvárt fektettem, tetejére narancshéjat reszeltem. Főztem mindenkinek, aki most elmegy, hogy tudja: Visszavárjuk!
   Ha honvágyad van, akkor puding!

Bowden Cannelloni

    Kiskoromban imádtam szerelni, szétszedni dolgokat, sajnos az összerakást már nem élveztem annyira. Szerencsémre vannak, akik nem csak darabokra bontják a dolgokat, de fel is építik azokat, s még élvezik is a folyamatot! Új szenvedélyem a főzés lett, így egy tál étellel háláltam meg, hogy a fiúk megszerelték a biciklim és felkészítették a tavaszi szezonra.

    Jamie karfiolos-brokkolis cannelloni receptje nagyon megihletett. Tulajdonképpen úgy működik, mint a lasagne, csak cső alakú tésztába kell tölteni a tölteléket.  Gondoltam a fiúk nem értékelnék a vegetáriánus kosztot, így klasszikus tölteléket készítettem, darált húsból, jól megfokhagymázva, sózva, borsozva. A piacon vettem paprikát, ami "tuti erős", és szárított kakukkfüvet. A paprikát nyersen is meg lehet enni, szóval ne higgyetek annak, aki erősként próbál meg túladni rajta. A húst megpároltam olívaolajon, megfűszereztem, majd hagytam kihűlni. Jamie egy zacskóval töltötte meg a cannellonit, nekem nem sikerült, megelőztem a konyhai katasztrófát és simán, a maga egyszerűségével ujjal tömködtem bele a húst a nyers tésztába. Teletöltöttem egy tepsit, fél centi magason állt benne a sós, borsos, bazsalikomos paradicsomszósz, ebben fektettem bele a húsos csöveket, az egész tetejére fűszerezett tejfölben elkevert sajtot tettem, majd sok-sok sajtot reszeltem rá, majd leszakadt a karom. A sütőben fél óra alatt megpuhult a tészta, a sajt megpirult, az egész házban ínycsiklandó illatok szálltak.

    A cannelloni nagy sikert aratott, s utána sosem látott látványban volt részem. Még sohasem volt három pasi egyszerre a konyhánkban!

    Evés, szerelés után folytattuk az estét, majd éjszaka széles cikkcakkokat leírva hazatekertem, ami akkor nagyon mulatságosnak tűnt, befaltam a maradék tésztát, s akkor volt aztán az igazi.

    Ezúton is köszönöm a bowdent,hogy megmentettetek egy esetleges fékszakadástól, és a mulatságot is!

Fenéknövesztés

Italoztunk este a Szatyorban, előtte sütöttem palacsintát és hazafelé eszünkbe jutott, hogy milyen jó is lenne egy kis parmezános, tejfölös palacsinta, sóval borssal. El is baktattunk a Kosztolányira egy kis tejfölért és jól belakomáztunk.

Amúgy nagyon finom lett a narancshéjas Nutellás változat is!Palacsintára fel!

Kecskére káposztát

Mivel annyi süteményről és édességről volt szó mostanában, most jöjjön egy kis saláta. Vettem egy nagy fej káposztát, ami nagyon jó saláta alapanyag, mert olcsó, finom és még chips helyett is jó ropogtatni, így a sali alapja fehér káposzta, olívabogyó(amit kimérve érdemes venni, mert frissebb és gazdaságosabb) és tonhal. Én még reszeltem a tetejére parmezánt, és meglocsoltam a marinált feta levével és egy kis balzsamecettel. Pirítottam hozzá kenyeret, amit bedörzsöltem fokhagymával. Gyors, ízletes, mi kell még?

Ronda és finom

Szombat este egy nagyon jó barátom szülinapját ünnepeltük, elhatároztam, hogy sütök neki egy tortát. Szörfölgettem egy kicsit a neten, mindenképp egy csokis, kevert tésztát akartam sütni kezdetnek. Találtam egy receptet:15 dkg liszt, 7dkg cukor,15 dkg vaj, 1 tojás, sütőpor, 2 evőkanál kakaópor, fél bögre csoki. Kikevertem a cukor a vajat, ami nagyon megterhelő feladat, teljesen hólyagos lett a kezem, de biztos én vagyok kevésbé jártas az ügyben.belekevertem a többi hozzávalót, de nem lett eléggé homogén, már ott éreztem, hogy ez nem lesz jó. Azért kivajaztam, liszteztem a torta formát és megsütöttem. Nem emelkedett meg eléggé és keménynek is tűnt. Kentem a tetejére barack lekvárt, de így sem lett jobb. Teljesen elkeseredtem és elhatároztam, hogy még egyszer nekifutok a projektnek. Vettem tojást és kikevertem a jól bevált 'cicás sütit'(ld.:Muffin bejegyzése). Kézzel vertem fel a tojáshabot és gyönyörű kemény lett, biztos voltam a sikerben. Azonban kiderült, hogy a sütőnket bármilyen fokozatra állítom, egyetlen egy hőfokon képes sütni, így jól leégett a zseniális süti, alig tudtam kiszedni a formából. Már nem volt időm egy újabbat sütni, próbáltam menteni a menthetőt. Teleraktam a tetejét narancsgerezdekkel, és leöntöttem a nagyim isteni csokimázával(recept a bejegyzés alján). A tetejére narancshéjat és csokit reszeltem. Nem szépítem a dolgot, ez lett a világ egyik legrondább sütije, de nem tudtam mit tenni, reménykedtem az íze legalább jó lesz. Képet nem is készítettem róla, de még a Chokitonál is rondább lett ...

És itt jön a Happy End: a torta nagyon-nagyon finom lett, pillanatok alatt elfogyott, ami mindent elárul:)

És a végére a nagyi zseniális csokiöntete:

25 dkg porcukrot, 3 kanál kakaót ás 8 dkg margarint egy kisebb lábosban összekevertem, felforraltam egy pohár vizet és evőkanalanként adagoltam hozzá, folyamatos kevergetés mellett, amíg megfelelő sűrűségű masszát nem kaptam. Vigyázni kell a vízzel, nehogy túl folyós legyen a máz, mert akkor nem szilárdul meg. Úgy gondolom a narancs és ez a máz együtt mentette meg a tortát, mindenkinek ajánlom, mert egy aduász és még melegíteni se kell.

Idegbajra tejberizst

Tulajdonképpen elégedett is lehetnék azzal, hogy az utolsó vizsgám előtt szakadt el a cérnám. Bosszús vagyok, ideges és felháborodott (oktatási rendszer, tanárok, kurzusok, stb.stb.). 

Ebből kifolyólag tejberizst főztem. Álltam, ültem mellette vagy egy órát, először előfőztem vízzel, majd tejjel, kevertem, fedő alatt főztem, töltögettem belé a tejet, cukrot, citromlevet, épp ami kívánt. Ettől lehiggadtam, visszanyertem türelmem. A rizs sem abban az ütemben fő, ahogy szeretném, s a tanárok sem úgy gondolkodnak, ahogy szeretném. Itt az ideje elfogadni, megnyugodni és lakmározni. Narancsot tettem bele, illetve egy meglepetés Nutella magot. Élvezni is kell tudni azt, ami megadatott. 

Otthon-pohár

A mai nap hihetetlen eredményesen telt, még egy Jamie részt sem néztem meg, s a gondolataim kevesebb, mint felét kötötték le az jövendőbeli ételek. Kezdek lelkes fanatikusból normális emberré válni, akinek hobbija van, nem rögeszméje.
Elmentem egy kedves barátomhoz, s tanultunk együtt, egyikünk sem merte megtörni a csendet, mert hogy a másik annyira el van mélyülve a tanulásban, így haladtunk is. Isteni finom ebédet, hozzá friss kávét is kaptam, tökéletes!
A hazafelé tartó úton beugrottam a boltba, vettem teljesen egyszerű, olcsó natúr joghurtot, ami itthon átformálódott egy kedves, szívmelengető édességgé.

Az átváltozás úgy ment végbe, hogy kevés citromlevet, keksz darabokat és porcukrot kevertem a joghurthoz, savanykássá, krémessé vált. Elővettem a mamám 2009-es meggylekvárját, ami picit darabos volt már korából kifolyólag. Két vizespohár aljára kanalaztam a lekvárt, erre töltöttem a joghurtot, s keksz a tetejére.

Mire lefényképeztem, a keksz megázott, de még ropogott. Különösen otthonos ez a joghurt a lekvár miatt, s eszembe jutott, hogy Anya mennyire szereti darabosan. Ettől a gondolattól honvágyam lett, az új évben még nem voltam otthon, Szombathelyen. Ha levizsgáztam végre, mint győztes hadvezér a csatából, úgy térhetek haza. Azt hiszem ez csak egy-két bejegyzés múlva fog megtörténni.

Vigasztál

       Egyedül maradtam a lakásban, kicsit elszontyolodtam. Csend van és sötét gondolatok járják körbe az elmém zugait. Ilyenkor hiányzik egy barát társasága, aki megölelget, s ráparancsol a butaságokra, hogy hagyjanak békén. A barátaim most mind saját mókuskereküket hajtják, így kitaláltam egy pótszert, a Vigasztálat. A tortalap forma aljára öntöttem egy kis szilveszteri maradék Tokajit, csak egy picikét, szeltem fel almát és narancsot. Nem hámoztam meg egyiket sem, én azon furcsa emberek közé tartozom, akik bizonyos formájában szeretik a narancshéjat. A bormedencébe pancsikolni mentek a gyümölcsök, fejük tetejére vaníliás és fahéjas porcukor hullott. A sütőben strandoltak egy jó negyed órát. Közben egy kétdecis habtejszínt elfeleztem két tálba, az egyikhez kevertem egy kis natúr joghurtot, fahéjat, citromlevet, cukrot, a másikba csak a tejszín került egy lehelet cukorral és citromlével. Az édesebbik öntet híg lett, míg a másikat kézi habverővel felvertem. Nem mondom, hogy teljesen, de nem folyt. A gyümölcsök alól kiöntöttem a finom levet, hagytam had piruljon meg az alja és a teteje is.

      A fahéjas cukor enyhén rákaramellizálódott, volt egy kis bukéja a tokaji miatt, pakoltam egy tányérra, rá az öntet, mellé a tejszín. Az első adagot még kanállal ettem meg, a másodikat már kézzel, annyira finom volt, langyos. Elég laktató, itt terpeszkedik a gyomromban, átjár, mint egy belső ölelés.

    

Marinált feta sajt

A vizsgaidőszakban igyekszem minél több salátát enni, mivel nem mozgok valami sokat a tanulás miatt. A salátát én sosem tudnám megunni, de azért fontos a változatosság. Múltkor például rákból készült "halrudacskákat" vettem feltétnek, vagy szeretem például tonhallal, sajtokkal és most az utóbbira találtam egy jó változatot Jamienél. Marinált feta sajt a cucc neve, annyi az egész, hogy fetasajtot bele kell forgatni szárított fűszerekbe és chilibe. Nálunk bazsalikom, oregánó és bors volt itthon, ezeket használtam fel. Ezután a fetát össze kell tördelni, belefektetni egy csatos üvegbe(ha a nagyitól nem tudunk szerezni az IKEA-ban pár száz forintért kapható) és felönteni olívaolajjal. Kb. egy hétig kell pácolni, én nem mindig tudom ezt kivárni. Egy hét után ehetjük hús vagy hal mellé, salátával, kenyérre kenve. Az olajat is tudjuk hasznosítani salátaöntetként, vagy a hűtőből kivéve, ha megdermed kenyérre is kenhetjük. Roppant egyszerű és zseniális!!

Csirkeszárny csípősen....

Ma egy nagyon jó ajánlatba futottam bele az egyik kisebb áruházban:akciós volt a csirkeszárny, pár száz forintért tetemes mennyiséget vásároltam belőle. Az öcsémmel imádjuk a KFC-s csirkeszárnyat, gondoltam megpróbálom itthon reprodukálni. Aztán ahogy a receptek között kutakodtam, találtam egy sokkal izgalmasabbat.

A páchoz 1 dl húslevest(én víz és leveskocka kombinációjával oldottam ezt meg), 3 evőkanál ketchupot, 2 evőkanál szójaszószt, 1 evőkanál cukrot, egy kiskanál curryt és nagymamám elengedhetetlen chilijét felforraltam egy lábosban. A csirkeszárnyakat megmostam, sütőpapírt tettem egy tepsibe, belefektettem a szárnyakat és jól belehempergőztettem őket a pácba. Fél órát sütöttem (a szósz egy kicsit meg is égett szóval nem árt résen lenni). Rukkolával tálaltam. A csirkeszárnyaknak isteni édeskés csípős íze lett, nekiestem kézzel, és a végén mind a 10 ujjamat megnyaltam....

Piacozás

Szerintem a piacnak különleges hangulata van. Mindig azzal áltatom magam, hogy ha a piacon vásárolok, akkor közvetlenül a termelőtől szerzem be a hozzávalókat, ami magába szívta a föld és a napfény erejét. Gondolatban elcsodálkozom egy darabig, hogy miként alakulnak át a természeti erők csirkévé, zöldséggé, majd étellé. Ez csodálatos. :)
A piacon keringtem (A fehérvári úti vásárcsarnokban), megnéztem mindenki portékáját, s egy hölgynél találtam szárított kakukkfüvet és friss, csokorba kötött petrezselymet. Elcsevegtünk egy ideig, végigszaglászhattam mindent, egyből rájött a kofa furfangjával, hogy mivel lehet "megfőzni" engem. Vettem még egy kiló krumplit, lilahagymát, illetve egy csirkemellet is. A hentes választás nem sikerült nagyon, sokat szórakoztam a hússal, mire jóképűre vagdaltam. Elégedettséggel, illatokkal telve hazacipeltem a zsákmányt, bevetettem magam a konyhába, felkötöttem a kiskötényt, majd nekiláttam.
A kakukkfüvet apróra vágtam, olíva olajba fojtottam kis sóval-borssal. Krumplit pucolás után megfőztem, s sosem tudom megtalálni a nyers és a szétfőtt közötti talán egy perces kicsi határt, most sem sikerült, de inkább legyen püré, mint nyers. A csirkét szeletekre vagdaltam, húztam bele mélyedéseket, jól beledörgöltem a kakukkfüves olajat. A tepsibe öntöttem olajat, beletettem a krumpli szeleteket, a hagymakarikákat, s erre az ágyra fektettem a húsokat, majd megsóztam. Alufólia sátor alatt ment a sütőbe az egész. Alig bírtam kivárni míg megsül, még piríthattam volna, de én már csak ilyen türelmetlen vagyok.
Finom lett végül, a kakukkfű átjárta a húst, csak nagyon-nagyon sótlan lett... Legközelebb tökéletesítem a receptet.
Áthívtam egy barátnőm, s együtt falatoztunk, közben az élet rejtelmeit fejtegettük. Meg is állapítottuk a sótlanság okát, s reménykedtünk abban, hogy lesz majd egyszer olyan idő, amikor mindent elsóz a szakács pironkodva.

Szerelmi bánat

Nem mentem el bulizni a többiekkel, holnap vizsgázom, illene tanulni. Nem ment.Elkezdtem nézni a Római vakációt Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével. La Cittá Eterna, az Örök Város és az én emlékeim...Szomorú lettem, rájöttem, hogy a szerelmi bánat, amin azt hittem régen túl vagyok korántsem múlt el. Mit csinál egy nő, ha szomorú?Süt.Helyes. Na de mi van itthon?Semmi. NA jó egy kis liszt, tojás, cukor, egy csomó mindennek ez az alapja. Azonban sütőpor nincs. Akkor legyen palacsinta, de milyen? Narancsos fahéjas. Lekevertem a palacsintatésztát( 4 tojás, 30dkg liszt, 4 dl tej, olaj, ásványvíz, porcukor, só), belereszeltem egy narancs héját, belecsavartam a levét, és szórtam bele fahéjat. Kettőt megsütöttem és rájöttem nem is vagyok éhes. Megszórtam fahéjas cukorral és csigákba tekertem. íme az eredmény, nagyon nagyon finom!

De mit kezdjek a maradék tésztával? Hozzákevertem még annyi lisztet, hogy kevert tészta állaga legyen, és beleöntöttem egy sütiformába.Megszórtam fahéjas cukorral.Most épp sül, majd megírom milyen lett...Ja és akinek a szívet rajzoltam.Ő sosem fogja megnézni ezt a blogot, úgyhogy fogadd szeretettel Te, aki e sorokat olvasod:)

Vacsora jacht helyett a konyhában

Vacsira egy könnyű salit dobtam össze. Tudni kell rólam, hogy engem egy kis ruccolával, sajtokkal és bármilyen tésztával le lehet venni a lábamról. Ennek a salátának az alapja is ruccola, paradicsom, mozarella, egy kis parenyica, de igazából bármi ami otthon van, az olívabogyótól a szárított paradicsomig. Az öntet a lényeg, ami ma a következőképp nézett ki:egy kiskanál méz, 2 evőkanál olívaolaj, egy kiskanál mustár, és egy kis sűrített balzsamecet, só és bors. Ezt az öntetet amúgy egy nagyon kedves sráctól tanultam, hálás köszönet érte! Az étel háttere azért lett tengerész csíkos, mert miközben ettem, elhittem, hogy egy vitorláson ringatózom Sorrento partjainál, matróz lány ruhában és igazi bivalytejből készült mozarellát és frissen szedett mediterrán paradicsomot majszolok a ruccolámmal. Bár vissza kellett térnem a valóságba, a nyár még sok mindent hozhat. Vitorlát bonts és jó étvágyat!!

Jutalombögre

Reggel úgy izgultam vizsga előtt, szidtam is magam, hogy az estémet Jamie nézéssel töltöttem, most meg a frász kerülget, mint mindig az utolsó pillanatban, amikor már nem lehet tenni semmit. Szerencsém is volt, meg tudtam is az anyagot, így elégedetten távoztam a tanárnő színe elől. A délutáni szokásos turkálás során megjutalmaztam magam egy nadrággal meg egy felsővel, itthon egy jókora ebéddel, ebéd utáni lazítással. Ami felteszi a pontot az lazulásra a jutalombögre: maradék kotyogós kávé, szilveszteri buli hagyatéka, a capuccino likőr, mindez nyakon öntve melegített, habosított tejjel. Ennél jobbat ember nem kívánhat, ez a hedonizmus csúcsa. Ti is megérdemlitek!

Olaszos vacsi, avagy pasta in bianco egy kicsit másképp

Ebédre csak egy könnyű ruccola salátát ettem, így estére eléggé megéheztem. Nem volt kedvem hosszan főzőcskézni, így egy nagyon egyszerű olasz recepthez nyúltam. A pasta in bianco alapjában véve spagetti, vajjal, pár csepp olívaolajjal és rengeteg parmezánnal. Ez önmagában is isteni, egyszerű és nagyon ízletes, de én néha kicsit felturbózom. Olívaolajon megpirítok 2 gerezd fokhagymát és ráöntöm az al dente-re főzött tésztát és egy evőkanálnyit a főzővízből. Ez azért fontos, mert így a belereszelt parmezánnal egy lágy öntetet fog képezni. Végezetül elővettem nagymamám ecetben elrakott chili befőttjét és egy nagyon csípős szálat felszeleteltem és rászórtam a tetejére. Tálaláskor egy kis ropogós ruccolát is tettem mellé. Egy falatnyi Olaszország után irány a kötelesség, de előtte hallgassátok meg az ihletadó számot Paulo Contétől!

http://www.youtube.com/watch?v=44wqc2gbbfY&NR=1

Gyömbér kalandok

     Tegnap borzasztó lelkes lettem blogunk indulása kapcsán, a tanulnivaló helyett csak mindenféle étkeken járt az eszem. Megnéztem egy Jamie Oliver főzős műsort, csak kapkodtam a fejem, hogy milyen alapanyagokat használ :) Egyik sem volt megtalálható a spájzunkban. Sőt az egyes ízesítőknek nem is ismertem az ízét. Ilyen például a gyömbér, amivel eddig csak különböző szénsavas üdítőkben találkoztam, gyanítottam, hogy az igazi gyömbér nem olyan. Jamie egy salátát készített, amit ma elloptam, kis változtatásokkal megcsináltam én is. Vettem egy kis darab gyömbért, meghámoztam kis küzdelem árán, s szélét lereszeltem, ahol már nagyon szálkásnak tűnt azt már nem. Tettem hozzá egy fél citrom facsart levéből úgy érzésre (lime helyett), s találtam a hűtőben szójaszószt, megörültem, hiszen az is kell a recepthez, eredetileg úgy gondoltam, hogy kihagyom, mert úgyis a gyömbér ízére vagyok kíváncsi. Eddig tehát gyömbér, citromlé, szójaszósz, plusz olívaolaj.

Ebbe került a zacskós saláta, majd a mozzarella, gondoltam kicsit tompít majd a szokatlan dressingen. Összekevertem majd belekóstoltam. Intenzív íze van, szokatlan, savanykás, kicsit sós, sokoldalú. Kellett hozzátennem még egy kis salátát, hogy visszafogjam kicsit. A saláta számomra olyan, mint a chips, csak eszem és ropog, de a gyomromban nem érzem a súlyát. Ebből a változatból nem lehet mértéktelenül enni, annyira eltelítenek az ízek. Remélem most egy ideig nem tudok majd a kajára gondolni :)
    A maradék citromot még kicsavartam, húsával együtt beleöntöttem a kancsóba, feldaraboltam egy narancsot, borítottam bele cukrot. A gyömbér maradék fás részét is felvágtam kisebb darabokra, kíváncsi vagyok jön-e még ki belőle valamilyen hatás. Egyenlőre nem tudom eldönteni, mert a számban még mindig gyömbéríz van, így a limonádé teszteletlen maradt. Ez a limonádé az egyik specialitásom, majd később még írok róla, most vissza a tudományhoz!

PS: Érződik a gyömbér a limonádéban! Meg a kezemen is. :)

Gyökerek...

Muszáj megemlíteni, hogy az a tény, hogy mi tudunk főzni, az édesanyáinknak, nagyanyáinknak és persze a kolis múltunknak köszönhető. Engem személy szerint nagyon inspirál a nagymamám, aki minden alkalomra hatalmas lakomákat főz, és az édesanyám, aki a modern recepteket ötvözi a hagyományokkal. Amikor a nagymamám felhívott telefonon pár hete és elkérte tőlem a tiramisu receptjét, végtelenül nagy megtiszteltetésnek éreztem, és szerintem ő is büszke volt a "kisunokájára", aki végtére is megtanult sütni-főzni.

A mi kis közös spájzunkban így megtalálhatók a nagyik "adományai' is- befőttek, lekvárok és savanyúságok-amik jó hozzávalóként vagy köretként szolgálnak és feldobják az egyszerű ételeket is.

Nekem a karfiol a kedvencem savanyúságként, de az sajnos nem látható a képem, mert olyan finom, hogy pillanatok alatt elfogy.

Vizsgaidőszak édességek

Édesszájú vagyok. Nagyon. Vizsgaidőszakban különösen, addig nem tudok a tanulásra koncentrálni, amíg előre meg nem jutalmaztam magam egy kis finomsággal. A boltban vásárlás közben szoktam önuralmat gyakorolni, amikor csak egyszer kell, itthon viszont rám tör a sóvárgás, s azon jár az agyam, hogy milyen édességet tudnék összedobni hirtelen. Itt a két legjobban sikerült:

Fahéjas banán kekszdarabokkal:
Egy müzlis tálban összetörök két banánt, megszórom sok fahéjjal és kevés porcukorral, így egy kicsit "trutyis" lesz. Nem csinálom teljesen homogénre, szeretem a pici banándarabkákat. Utána beletörök pár kocka háztartási kekszet, összekeverem, hagyom állni kb. 10 percet, így picit megázik a keksz, de még ropog. Majd befalom :)

Keksz nutellásan:
Imádom a vajas-nutellás pirítóst, olyan kisgyerekkor íze van. Próbáltam leutánozni abból, ami van itthon. Elővettem újfent a háztartási kekszet, hangyányi margarint kentem rá, majd kevés nutellát (ami szintén olasz :). Betettem a mikróba, egy percre, kis fokozatra, ugrásra készen álltam mellette, hogy pont annyi ideig melegedjen, míg a margarin megolvad, a keksz kicsit beszippantja, s a széle még ropogós marad. Még langyosan eltüntettem.

Annyi még hozzátartozik a történethez, hogy a boltban még szigorú voltam magamhoz, gondoltam a tavaszra és a növő fenekemre, ezért cukormentes kekszet vettem. Ti ne tegyétek. Rossz. Nagyon. Annyi előnye van, hogy ropog. Emiatt még egy rakás kekszes édességet kell kitalálnom, mert magában ehetetlen, s még van egy nagy zacskóval. Tippek?

Cicás süti

Ez a világ egyik legegyszerűbb sütije. Tulajdonképpen csak sima piskótatészta - a fele kakaós, a fele vaníliás. A nevét pedig a fent látható példányról kapta (mellesleg szép, kifejlett :D), ugyanis a kakaós rész pontosan úgy néz ki, mintha egy nagy anyamacska - csak a feje látszik, éppen járni tanítaná kölykét. Tehát ez a cicás süti.
A klasszikus 6 tojás, 6 kanál cukor, 6 kanál liszt, egy csipet só, sütőpor alaprecept kell hozzá. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét külön tálba tesszük, és a sárgáját is elfelezzük, ugyanis a kakaós részbe egy kanállal kevesebb liszt kerül, helyette kakaót adunk hozzá. Ha a tojásfehérjét külön verjük fel, és úgy adjuk hozzá a kikevert tésztához, sokkal magasabb és lazább lesz a süti. A tortaformába egyszerre öntjük a tésztákat, így lesz mintás (foltos, mint a cica). 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és megsütjük. Fontos, hogy a sütő ajtaját nem szabad nyitogatni!
Ha akad otthon csoki (és hát miért is ne lenne), gyorsan készítünk egy csokimázt, és leöntjük vele a tésztát. Lekvárral is isteni. Hát még mind a kettővel!
Igazán egyszerű, gyors, és abszolút vizsgaidőszakra való :)

Egy kis éjféli nasi...

Még ősszel, amikor biciklivel jártunk, egyik este buliból hazajövet nagyon megkívántam egy roppant egyszerű könnyű nyári édességet.Eltekertem a közeli kis bolthoz, hogy vegyek margarint, de már zárva volt. Az eredeti recept szerint almát felszeletelünk, tepsibe rakjuk, megszórjuk cukorral és fahéjjal. Egy edényben lisztet, és margarint összekeverünk porhanyós állagúra gyúrjuk, rászórjuk az almára és megsütjük. Én például pizzatészta formában szoktam elkészíteni, mert az van itthon. Vaníliafagyival tálaljuk. A forró ropogós tészta, alatta a fahéjas omlós alma és a jéghideg vaníliafagyi....Mennyei. Sajnos margarin nélkül esélyem nem volt elkészíteni, úgyhogy íme az éjféli improvizatív verzió: almát gerezdekre vágjuk, belefektetjük a pizzaformába, megszórjuk cukorral, fahéjjal, betesszük a sütőbe, omlósra sütjük(néha ezt nem bírjuk kivárni...).Közben készítünk egy adag vanília pudingot, és ráöntjük az almára. Szerencsére még maradt egy kevés a szülinapi diákcsemegéből és aszalt gyümölcsökből. Belecsavartam konyharuhába, hozzácsapkodtam az asztalhoz és isteni rusztikus hatást értem el(köszi Jamie!) Körbeültük a nasinkat és pillanatok alatt bekanalaztuk.

P.S.:az arányokról:én egy embernek egy almát szoktam meghámozni, a tésztához pedig 1:2 arányú vajat és lisztet kell számolni. Az a lényeg, hogy száraz legyen a morzsa, ha túl sok a vaj és megolvad a sütőben eláztatja az egész édességet.

Az étel, ami az ötletet hozta

Olasz barátaink látogatásukkor megleptek minket sok-sok finomsággal, köztük egy hatalmas parmezánnal és gorgonzolával. Az elmúlt héten ezeket a sajtokat használtuk szinte minden ételhez. A mai ebédünk sajtszószos tészta formáját öltötte. Első lépésben al dente-re főztük az itthoni állandó tésztakészletet. A spagetti a legjobb, mert a szósz bársonyosan körülveszi (Nigella is megihlet minket). A sajtmártás alapja egyszerű: egy fej hagyma apróra vágva, két gerezd fokhagyma, szokásosan megpirítva olívaolajban, mert az is mindig van itthon :). Erre jön két evőkanál liszt, két dl tej, szerecsendió, só, bors. Sűrítjük kis lángon folyamatosan kevergetve. Közben egyikünk lereszel "pontosan" 150 gramm parmezánt, törünk a gorgonzolából is. Ebből keveset használjunk! Az íze mindent átjár! A kész mártást levesszük a tűzről, a frissen főtt tésztával összekeverjük.  Miközben terített asztal mellett falatoztunk, az jutott eszünkbe, hogy milyen jó lenne másokkal is megosztani a főzéseink élményét. Nem vagyunk profik, de imádunk enni, együtt főzni. Egyikünk még mosogatni is!