A hétvége reggelije

Szerintem már mindannyian találkoztatok valahol egy dietetikussal, hozzáértővel, aki arról győzködött, hogy a reggeli milyen fontos étkezés. Reggeli nélkül nekem abszolút nem indul be a szervezetem, s szeretem azt a szertartásosságot, amivel elfogyasztom. A rituáléhoz hozzátartozik az e-mail nézés evés közben és a kávézás az ablakon kibámulva. Ilyenkor átgondolom, hogy mi vár rám az nap, hogy érzem magam és hogy érzi magát a világ. A reggelizésben vannak korszakaim, viszonylag hosszú ideig ugyanazt eszem, hónapokon keresztül is akár. Volt már párizsis kenyeres, meleg müzlis, folyadékos (kávé, tea, narancslé, tej) korszakom, most éppen a májkrémes van soron.
A mai májkrémes kenyér abban különbözött egy hétköznapitól, hogy volt időm limonádét és salátát készíteni hozzá. A limonádét már ismeritek, a saláta pedig egyszerűen paradicsomból és uborkából állt. Az e-mail olvasás a reggeli készítés idejére csúszott, majd kb. 10 percet kerestem az uborkát, mire eszembe jutott, hogy a számítógép mellett hagytam. Látjátok mennyire fontos az első kávé :) Miután megkerestem a lakásban a széthordott zöldségeket, felaprítottam mindet, olaj, só, bors, bazsalikom, balzsamecet, s hagytam állni kicsit. A kenyérszeleteket megkentem vastagon májkrémmel, találtam egy elfeledett sajtcikket is a hűtőben, így sajtdarabok is kerültek rá, majd a salátát a tetejére halmoztam.

Ez a szombati reggeli egy ünnep lett a reggeli által, s teljes lelki harmóniában telt ez a nap.

Lusta vendéglátó vacsorája bor mellé

Áthívtam egyik este egy rég nem látott barátom, hogy megnézhesse a blog díszletét. Ha már szóba jött a főzési szenvedélyem, akkor mindenképp vacsimeghívás lesz a baráti csevegésből. Először ígértem fűt-fát-húst, végül az kerekedett belőle, amit én egyszerűsége miatt szeretek. 
A vacsi központjába egy üveg badacsonyi chardonnay került, mert szép emlékek kötnek a balatoni tájhoz, a bortúrákhoz. Első körben paradicsomsaláta került mellé, bazsalikomosan, sósan, olajosan, olajbogyóval megbolondítva. A második körben füstölt sajtot, trappistát, almát kockáztam fel együtt.
Alig vártam már a vendég érkezését, úgy gondoltam, hogy egy pohár bort nagyszerűen kiegészítenek az előbbiek.

Bele sem tudtam gondolni, hogy másnak másmilyen ízlése is lehet ezzel kapcsolatban. Nagyokat hümmögetve élveztem az ízeket, s egyszer csak arra eszméltem, hogy egymagam elfogyasztottam mindennek a felét, a másik fél pedig az első kortyánál, falatjánál tartott.

Úgy tűnik, hogy az ételek terén különösen érvényesül a "Mindenki magából indul ki" szabály, amin nagyon nehéz túltennem magam. Végül eszembe jutott, hogy nem szeretem a mézet, a mákot, a gombát, amit sokan mások tartanak furcsának, így megvigasztalódtam, hogy nem a menü volt rossz. Legközelebb tájékozódom előre ha másnak készítek valamit, hogy ő mit szeret, s mit nem.

Nektek mi az a hozzávaló, amihez kellemetlen élmények fűznek, s már soha többé nem tudnátok ránézni sem?

DZSÚZDA

    A limonádés karrierem a kollégiumban kezdődött. Az ivóvíz iszonyatosan rosszízű volt, többek szerint egérszagú (bár én nem tudom, hogy az milyen). Több hektoliter tea elfogyasztásával túléltük a telet, de egy idő után más ízekre vágytunk.
    A limonádé tűnt a legpraktikusabbnak, mivel olcsó, ha már eleget csináltunk, akkor arányait is érezzük. Így épült be a limonádé a mindennapokba. Sok-sok változatban készült már. Az egyik legelfajzottabb az sűrített citromleves,édesítőszeres volt. Küzdöttem vele sokáig, hogy megszeressem, de a kemikáliák nem tudtak győzni a természetes citrom és cukor ellen. Szegény apám majdnem szélütést kapott az édesítőszer láttán, hiszen ő évekig termelte a cukorrépát.
    Mostanra kialakult a standard limonádém. Egy kancsó aljára érzéssel öntök cukrot, csavarok rá citromlét, annyit hogy elfedje, illetve egy picit többet. Narancsot is passzírozok rá. Régebben még szofisztikált voltam, citromcsavarót használtam, de ma már kézzel nyomkodom ki az életet a citromból, narancsból. Felszelek egy narancsot, egész kicsikre és héjastól megy bele a kancsóba. A burzsoá változatba buborékos ásványvizet töltök, a hétköznapiba csapvizet.

    A limonádéval kapcsolatban szerencsés az, aki nem iszik meg belőle egy litert egy óra alatt (mint én), hiszen ha áll egy kicsit, oldódik a cukor, a narancs íze, sokkal finomabb, karakteresebb. Kézzel, ízlésesebben kanállal ki lehet halászni belőle a narancsdarabokat. Szép sárga, úszik benne a gyümölcshús, frissítő és imádnivaló.Ezt nem csak én állítom, mások is imádják a limonádém. :D
    A mai limonádét egy barátnőmnek ajánlom, aki itt alszik ma nálunk (itthon, vidéken). Ő cukrásznak készül, s számomra az a nagy B-terv, hogy ha nem jön be az élet a szakmámban, akkor betársulok mellé a cukrászdájába, s lesz egy standom , ahol egész nap limonádét készítek vagy 10 félét. A stand neve pedig DZSÚZDA lesz.

Vasárnapi estebéd

Még elég sok maradt a Madridból hozott sonkából, kinéztem hozzá egy receptet, így a sonka se ment kárba és egy isteni vasárnapi ebéd kerekedett belőle.

Fél kiló csirkemellet beirdaltam és belemasszíroztam egy doboz vajkrémbe kevert bazsalikomot, majd körbetekertem a sonkával. Kivajazott tepsibe fektettem a filéket és előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Utána mellédobtam 2 nagy, gerezdekre vágott paradicsomot. Még 10 percig süldögéltek egymás mellett a hús és a paradicsom. Én rizzsel tálaltam, mivel a boltban a kasszánál nem ismerte fel a gép a steakburgonya vonalkódját....

Igazából párolt zöldségekkel és cukkini körettel lenne igazi ez az étel, de nem is tudom mit panaszkodok, hiszen így is istenien sikerült.

Spenótos, gombás sült tészta

Ez az egyik kedvencem, otthon, Szombathelyen nagyon sokszor készítettem el, és még az öcsém is imádja, aki inkább húsevő és nem rajong a spenótért. Elkészítettem már egy nagyon kedves barátnőm WELCOME HOME vacsijára, most pedig egy gyertyafényes vacsi

apropójából.

Egy mirelit spenótpürét felolvasztok, fokhagymával, sóval, borssal meghintve megfőzöm egy kicsit.Persze, ha van friss spenót még jobb, de ilyenkor télen elég nehéz kifogni. A másik edényben apróra vágott hagymát megpirítok, rászórom a gombát, megvárom míg levet ereszt, megsózom, borsozom, majd ráöntök annyi tejszínt, hogy éppen ellepje.Addig forralom, amíg besűrűsödik Közben kifőzök egy zacskó spagettit. A tepsit kikenem egy kis olívaolajjal, az aljára halmozom a tészta felét, majd a spenótot, majd a tejszínes gombát, a tetejére a maradék tésztát, és végül megszórom sajttal.

Jólbevált Fokhagyma

Fokhagymakrémleves. Mi más lehetne debütálásom tárgya? Hiszen a kedvencem, és eléggé kipróbált recept. Távoli honba szakadt barátnőmnek is ajánlom, már ha a "család" megeszi a fokhagymát...



Szóval kerestem egy teflonbevonatú lábast, ebben nehezebben ég le. Megpucoltam 12 gerezd fokhagymát, kinyomtam fokhagymanyomón (ha nincs - pl: koli, albérlet - megteszi a sajtreszelő, vagy egy kés is:). Igazi hazai sonkát apróra vágtam, ízlés szerinti mennyiséget, megsütöttem picit, majd jöhet a fokhagyma, amit 2-3 evőkanál olívaolaj hozzáadásával pirítottam meg. Hozzáadtam 2-3 evőkanál lisztet. Ez a legnehezebb rész, ugyanis nagyon ügyesnek kell lenni, hogy ne csomósodjon... (Én kivételesen az voltam:) Ezután hozzáöntöttem fél liter erőlevest (egyszerűség kedvéért: erőleves kockát fél liter vízben felforraltam), 3 dl tejet, hozzáadtam sót, borsot. A sóval vigyázni kell, a sonka miatt, én rendszerint elsózom... Beletettem még sajtdarabkákat, ami elolvadt benne, isteni! Tálaláskor még reszeltem rá sajtot, pirítottam kenyeret hozzá, és kész is! Ne mondjátok, hogy nem egyszerű! Egy jó tanács: ezután randira menni nem ajánlott... Jó étvágyat hozzá!