Talált, süllyedt

Az én családom nem ismeri a tréfát. Ha arra célozgatok, hogy szeretnék konyhai  felszerelést, akkor megkapom.
A zsákmány:
- 11 darabos lábas szett, rozsdamentes acél, csillogó, fedős, olyan, mint egy zsoldos hadsereg.
- Sodrófa, innentől nem lesz derülés a follpackba csavart hajlakkon, mostantól egy csapágyas, forgó-pörgő műszerrel adok majd a tésztának.
- Edényfogó kesztyű, kettő is, mert ugye két oldalról kell fogni az edényt, amikor leforrázod magad.
- Tálaló tálca, mert tálca nélkül nem létezhet háztartás
- Kávé-szett: fahéjszóró, mintákkal, cukorszóró, kávéadagoló kanál. Formatervezett. A mintákról (szívecske, spirál) kifejezetten egy halálos dobócsillag jut eszembe.
- Nagymamám öröksége: salátacentrifuga (ilyet szerettem volna már), egy antik süteményes szett, egy kompótos szett, tucatnyi recept.

A tejszínhabon a cseresznye pedig:  kötény "I love Jamie Oliver" felirattal.
Ki sem teszem a lábam a konyhából, a sok-sok cucc barikádján hogyan fogok átmászni? 

Cheese mosoly

Igazi kihívás, mikor olyan embert próbálsz édességgel meglepni, aki a mindennapok során türtőzteti magát tőle. A hugocskám már csak ilyen, ebben a dologban sem hasonlítunk egymásra.
Valamivel mégis csak fel akartam köszönteni névnapja alkalmából.
Az ő gyengéje a Cserpes joghurt, és a sajt, a kettő pedig nagyszerűen kombinálható egy sajtkrém tortában.
Két doboz natúr Cserpes sajtkrémet kevertem össze 3 tojással, 15 dkg cukorral. Az egész dinamikáját pedig a cukrozott dió, a szerecsendió és a felesnyi vodka adta meg. Tényleg kell bele a szesz :D Az egészet össze kell keverni, szép csomómentes, ijesztően híg massza lesz belőle. 150 fokon 25 perc alatt kész az eredeti (kissé unalmas) recept szerint. Én kissé hosszabb időre, alacsonyabb hőfokra tettem, mert hamar barnul a teteje. Ami a titka, hogy nagyon lassan kell kihűlnie. Simán csak bent kell felejteni a sütőben. A melegben felpuffad a cucc, és ha szép fokozatosan hűl ki, akkor szebben sűrűsödik össze. Utána be lehet tenni a hűtőbe.
Az egész poénját az adta, hogy a vadonatúj, ikeát sütőformámat előtte persze nem próbáltam ki, s mikor ki akartam belőle szedni a tortát, döbbentem rá, hogy nem lehet kinyitni, így ki kell vágni belőle. Akinek vannak ilyen úri hiábavalóságai, mint sütőpapír, az ebben az esetben nagyszerűen tudja hasznosítani.

Jessz. Emiatt is ilyen a kép.
Alig győztem kivárni, hogy az ünnepelt megtalálja a hűtőben az őt éltető üzenet mellett.
Ti sem bírjátok kivárni, ha valakinek meglepetést készítetek? Én olyan gyakran elárulom magam.

Happiness cake for lonely girls

   Hosszú-hosszú kihagyás után újra jelentkezem. Ezzel a némasággal azt hiszem elvesztettünk pár olvasót lányok, mivel a legendás quiche receptet nem írtam meg, próbáljunk inkább a jelenre koncentrálni, s nem felhánytorgatni a múlt hiányosságait.
   A múltkori posztom is egy itthon töltött, "vackolj belém" este után született. Már csak az is alátámasztja az ilyen esték létjogosultságát, hogy utána van kedvem írni.
   Szerintem egy új lakás életében vannak fordulópontok. Az első házibuli, az első robbanás a konyhában, az első veszekedésből törés-zúzás és az első forralt bor főzés. A házibuli nagyszerű volt és szomszédkímélő, robbantani még nem robbantottam, csak habparty volt a mosogatógép miatt. A törés-zúzás egyenlőre még nem fordult elő, viszont elérkezett az idő, hogy a Viola is megtelítődjön legendás forralt borom illatával.
Nem alaptanul vagyok büszke a forralt boromra, a receptet viszont még nem írhatom lesz, mert nemsokára lesz egy megmérettetés, amin bizonyíthatok és addig titokban kell tartanom. A forralt bor jól megalapozott egy remek, csajos, beszélgetős, fura fiúkkal találkozós, bulizós estét.

   Másnap azon gondolkodtam, hogy mi legyen a maradék forralt bor gyümölccsel és azzal a fél pohárral, ami megmaradt. (meginni/enni magában nem tudtam, mert természetesen másnapos voltam). Eszembe jutott az egyik kedvenc Anya desszertem. Szerintem mindenkinek van Anya-desszertje, amit csak az ő édesanyja tud úgy elkészíteni, hogy az az élvezetek csúcsát okozza. Ilyen az én anyám rakott keksze.
Most úgy készítettem el, hogy egy tányér alját lefedtem háztartási keksszel, s ezt meglocsoltam a meglangyosított maradék forralt borral, hogy megpuhuljon a keksz. Megszórtam a feldarabolt forralt bor gyümölccsel, majd nyakon öntöttem étcsokis pudinggal, még forrón.
Egy hatalmas tányér gyönyörűség keletkezett ebből, ami édes, pikáns, boldogsággal és elégedettséggel tölt el. Kiváló kísérője romantikus filmeknek, mint a Remember me-nek.

                                         (ez a blog első képe, amit Canon Marcival készítettem)

   Amiért nem forralt boros rakott keksz lett a neve, hanem a címben lévő hangzatos, annak története van.
Azt hiszem nagyjából minden huszonpár éves ember elmondhatja magáról, hogy egyszer már összetörték a szívét. Nem pusztán elhagyták, szakítottak vele, hanem igazán a szenvedés mélyére taszították. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat egészen pici gyereknek, akiért nem jönnek az oviba a szülei.
Mikor pici gyerekek vagyunk, az anya desszertje nyugtat meg minket, ad egy kis reményt arra, hogy egyszer majd lesz valaki, aki szeret minket, gondoskodik rólunk és nem tör össze minket soha többé.

Happiness cake for lonely girls, Bármikor megcsinálom nektek, ha szükségetek van rá.