Szkafander és Fakanál

      A nyári események meggyőztek arról, hogy nemcsak a bovdent, az acélt emésztem fel, hanem a saját csontjaimat is. Sajnos az orvosok nem tudták összehegeszteni vagy kicserélni a bokám, mint a bicikli szervizben a kormányom, így nincs mit tenni, ki kell várni a csontnövéshez szükséges 6 hetet, amíg a természet összehegeszt magától. 3 hétig egy szép fehér csizmát hordtam, amit újabb 3 hétre a bokamerevítők Jaguárjára cseréltem, ami nagyon komfortos és hasznos, ám mégsem tudok lábra állni tőle. Maradt a mankózás és a féllábon ugrálás, ami eléggé hátráltatja az ember lányát a konyhában. A kötelező nyugalom során recepteket böngészek, így élve ki a  főzés iránti vágyaim. Egy előnye van, hogy legalább ez a mód nem hizlal. :)  Szakácskönyveket olvasgatok, illetve NoSalty-függő lettem, egy-egy hozzávaló nyomán újabb és újabb receptekre bukkanok, s addig olvasom, amíg meg nem kordul a gyomrom. Lehet regisztrálni, saját szakácskönyvet gyűjteni, nagyon mókás és időrabló tevékenység.
A csizma hetek ideje alatt az az ötletem támadt, hogy a lakásunk történeteit rögzíteni kellene. Így csináltam egy szép kis könyvecskét, ami a Viola Vendégkönyv címet viseli. Az elhatározás szerint leírom bele a recepteket, amiket főztem, készítettem, s jönnek a kis barátok, akikkel megesszük, s utána mindenféléket irogatunk. :)
Amíg nem tudok lábra állni és főzni, marad az ábrándozás és a tervezgetés. Illetve a vitaminok.

(Aki nem látta, mindenképp nézze meg a Szkafander és Pillangó című filmet)